2013. február 19., kedd

megnyilvánul

Mostanában annyi gondolat kavarog a fejemben, megfogadtam, hogy ezeknek a cenzúrázott változatait rögzíteni fogom írásban. Határozottan emlékszem, hogy múlt pénteken, illetve szombaton hajnalban fogalmazódtak meg különböző világnézetek bennem. Szívesen írtam volna hajnalban egy bejegyzést, de jobban tettem, hogy nem írtam, túl haragosra sikerült volna.

Mint már említettem a pubban voltunk elvileg egy exclusive r'n'b partyn, másrészt egy heringbuliban amiből sok mindent megtanulhat a csendben szemlélődő józan ember. Arról nem szeretnék szólni, micsoda dolog beengedni annyi embert, amennyi már nem fél el megfelelően egy benti helyiségben, a belső tér mérete miatt, az udvaron meg kinek van kedve egész este állni? És arról sem, hogy a ruhatárba nem tudtunk lerakni a holmijainkat, és, hogy így is 1300 Ft-ba került a belépő. Mint kiderült, ingyen belépő járna nekem alanyi jogon ELVILEG a partifotózásom miatt, na de majd legközelebb. Beléptünk, majd megannyi bélás arccal találtam szemben magam, kezdve az alsóbb évfolyamtól egészen a végzősökig. Twitteren már tettem egy enyhe megjegyzést arra, hogy mennyire kiábrándítónak tartom a sárgaföldig lerészegedést egy ilyen buliban. (Ha itthon, a szűk baráti körben, esetleg egy házibuli keretein belül beiszogatok kicsit, és azon másnap jót derülnek a barátaim még mindig más, mint az, hogy boldog-boldogtalan azon derül, hogy te kiesel a bejáraton, mert nem tudsz magadról.) 



Olyan tizenéves fiatalok (gondolok itt a saját korosztályomra) cigizve, miniruhákban álltak a szemem előtt, hogy először nem tudtam hova tenni őket. Nálam eleve kicsit később kezdődött a buliba járok korszakom, mint egy mai 16 évesnél. Nem tudom, hogy az emberek nagy része tisztában van-e a hónapokkal, meg azzal, hogy kontinentális éghajlaton élünk, szóval van nyár (amikor meleg van éjszaka is, teret engedve ezáltal egy rövid szoknyának, esetleg egy pánt nélküli felsőnek), és van tél (amikor a bulizás egyáltalán nincs kizárva, csak mondjuk egy hosszú nadrágra korlátozódik a választék, esetleg egy szoknya harisnyára.) Két hete rajtam is egy egybe ruha volt, egy harisnyával , valamint arra ráhúztam még egy combfixet, de még így is fáztam kicsit. Persze, hogy fáztam - február van! Hála Zsoltinak és egyéb felnőtt gondolkodású embernek akik körbevesznek, megtanultam, hogy nem csak rövid szoknyában és nagy dekoltázsban lehet vonzó valaki (ez utóbbi nálam eleve lehetetlen), hanem alkalomnak, időjárásnak megfelelő öltözetben. Hatalmas csalódás volt olyan embereket szánalmasan viselkedni látni, akiket én a lelki szemeim előtt még mindig az értelmiség kategóriába látok. Peaches and cream pedig hihetetlen hogy egyáltalán létezik. Az erősebb srác (jaj , de finom vagyok) nem csinált mást csak érvénytelenül hő-getett a csillogós mikrofonjába, a dj pedig nem túl jó zenéket rakott be a lejátszási listába, legalábbis tuti , hogy a nem megfelelő sorrendbe. Hihetetlen, hogy ezért valaki pénzt kap.

Eléggé a szélsőségek embere vagyok, így tudom milyen torkaszakadtából végigüvölteni egy Tankcsapda koncertet, sátorozni a bakancsos barátaiddal, félni, hogy nehogy  agyontapossanak a pogózó emberek, egy 40 perces mezőségi blokkot végigtáncolni, vajdaszentiványit tanulni egy táncházban, macskakövön összeborulva táncolni, megfogni egy fiút, ezáltal teljesen rábízni magad, tudom milyen egy saruban szögelni az elektronikus zenére hajlani hatig, valamint mulatós zenére mezítláb táncolni az asztalon.

Kicsit megint egy olyan korszak következett be nálam, amikor tényleg csak pár embert szeretek magam körül, antiszocialistává változom hetekre, az élő fának is meg tudnám mondani a véleményemet és lelkiismeret furdalás nélkül el tudnék küldeni bárkit a bús, büdös picsába. Ezeknek egy része biztos, hogy valamilyen szinten az irigység érzethez kapcsolódik, de nagy részük nem. Néha belegondolok mi lenne, ha megengedhetnék magamnak olyan anyagi kiadásokat, amin mások lehet, hogy egy fél percig sem gondolkoznak. Egyszerű példa erre az iPhone téma. Kinézem mindenki kezéből, mindig arra gondolok, hogy ezért ő egy percet sem dolgozott, és lehet, hogy könnyen szerzett pénzből van neki, és ki sem használja a lehetőségeit, és csak tényleg divatból használja, főleg ilyen feltűnően. Aztán arra gondolok, ha egyszer hozzám vágna valaki egy ilyet, első dolgom lenne lefényképezni magam vele, és posztolni facebook-ra és telekürtölni vele a világot, és lerakni úgy az asztalra, hogy az alma biztosan felfelé vigyorogjon. Néha mindenkinek be kell látnia azt, hogy semmivel sem különb a másiknál, ő is ugyanazon az evolúciós fejlődésen (igen itt tartunk bioszból) ment keresztül, így ő is olyan önző tud lenni. Majd haza jövök körbenézek és kijelentem: mindenem meg van amire egy 18 éves lánynak szüksége van, sőt ezerszer több mindenem. Ám minden nap találok olyat amit szeretnék, amit lenézek másokról, amire semmi szükségem nem lenne, mégis képes lennék érte hisztizni. Azt hiszem ez az életkorunk velejáróra, majd kinőjük.


4 megjegyzés:

  1. Teljes mértékben egyetértek! Egyik reggel Balázsék valami hasonlót mondtak a Morningshow-ban: A facebook-világ féltékennyé teszi az embereket. Mert régebben, a kis 'zárt' világodban megelégedtél azzal,amid volt. Most már azonban, hogy beleláthatsz mindenki életébe, elkezdesz irigykedni, mert ők épp nyaraltak; buliztak; ruhákat vettek vagy telefont... A tizenévesek pedig ezen nőnek fel, és ha azt látják, hogy egy másik lány miniruhában volt valahol és 200-an lájkolják, akkor ő is felhúz egy miniruhát -akárhogyisállrajta- és akár -20°-ban is képes abban elmenni, csak hogy egy kép is szülessen arról, hogy ő abban a ruhában abban a buliban volt. ééés sorolhatnám...
    Talán igazuk van Bazsiéknak,mert ez egy fertő.

    VálaszTörlés
  2. Balázsékat sok mindenki csak bohócnak tartja, de tényleg sok igazság hagyja el a szájukat, mi minden reggel Őket hallgatjuk! Igen, a facebook tényleg rátesz egy lapáttal még, így főleg megy a harc. De én most hallgatok mert meg van az első képen 200 like felett, mondjuk megszenvedtem azért, hogy Jázmin hercegnő legyek! Köszi Bius! :-)

    VálaszTörlés
  3. Sokat gondolkoztam ezen, amit ideírtál. Egyrészt, büszke vagyok rád.
    Másrészt pedig gondolj bele abba, hogy sokaknak "mindene megvan, de semmijük sincs..." Elárulom neked, hogy amikor gimiben Eszt megkapta az Iphone-ját én is irigyeltem tőle, és igazából csak azért akartam én is olyat, mert de király, hogy tapperolod a képernyőt és kilövöd a csúzliból a madarakat. Nos, most hogy okos telefonom van, és rajta van az Angry Birds, már nem is olyan érdekes. Akár hiszed, akár nem, ugyanúgy sms-t írok vele és telefonálgatok, mint anno a Nokia 3410-essemmel :)
    Meg jusson eszedbe az is, hogy neked pl. nincs Ipone-od, de legalább megvan mindkét lábad és hasonlók... Vannak nálunk sokkal rosszabb sorsú emberek...

    VálaszTörlés
  4. Igen, de ha onnan kezded el levezetni a dolgokat, hogy van tető a fejed van, van mit enned, nem kell injekciózd magad, megvannak a végtagjaid, akkor felesleges belemenni egy eggyel feljebb (illetve inkább alsóbb) problémakörbe. És persze az ember akkor jön rá, hogy milyen volt amikor már elvesztette. Nincsen okos telefonom, és az enyémen MÉG GOMBOK is vannak, bár a körülöttem lévő emberek érintős telefonján kiélem magam taperolás terén, de lassan már minden megköveteli az Androidot. Mondjuk először megtanulok beírni egy két soros excel képletet majd aztán csinálok instagramod. Igazából mind a kettőt szeretnék! :D

    VálaszTörlés