2013. február 26., kedd

Szegedtől Bukovináig

Jelentem épségben túléltem a Zsolti mentes hetemet! A szerda délutánt átaludtam, hogy gyorsan este legyen. Ez a módszer tökéletesen bevált, egy hívásra keltem fel, miszerint mindjárt itthon van. Átbicikliztem hozzá, nyakába ugrottam, vacsoráztunk majd eljöttünk hozzánk és itt is aludt. :-)
Pénteken 5 órára mentünk próbálni, és 8 órakor még mindig pörögtünk a színpadon. Bennem már teljesen körvonalazódott a műsor, tényleg nagyon várom már! Szombat reggel fél 8-kor felkeltem, összepakoltam és nem sokkal később jött értem Zsolti és célba vettük Mórahalmot. Nyikorgós ablaktörlő, eső, nehézkes parkolás majd elmerültünk a meleg vízben, és két órán keresztül ki sem jöttünk. Fél 1 körül ettünk egy finomnak nem igazán mondható hot-dogot majd hülyéskedve fürödtünk, és fürödve hülyéskedtünk nagyjából 2 óráig. A hajamat nem igazán sikerült megszárítani, féltem, hogy megfázik, de eddig még nem hullott le a fejemről. (*kopkopkop) Átmentünk Szegedre az Árkádba körbenézni. Ez nálunk mindig körbenézés címen fut, mert tényleg csak akkor veszünk meg valamit, ha az kihagyhatatlan és vissza nem térő. Vacsoráztunk egyet a Mekiben, majd később megnéztük moziban a Die Hard 5-öt, ami nekem tetszett. Mondjuk ez túl nyomos , mert nekem minden tetszik, amit moziban látok (a tanyasi lányt kiviszik a betonútra esete). A film után felnéztünk még Istvánhoz a lakására, és divattanácsadóként összeállítottam a tökéletes szettjét az estére vonatkozóan! :D 


11 körül értünk haza, összeszedtem az alvós felszerelésemet még nálunk, mivel Zsófiék az én szobámban aludtak, én migráltam a Zsoltiékhoz aludni. Letusoltam, de nem kellett ringatni nap végére. Viszonylag korán keltünk, pirítóst és meleg teát kaptam reggelire (:-)), majd rohantam próbára. 9től fél 2-ig táncoltunk, Zsófi és Pöszi csinálták tovább a koreográfiánkat, hogy áprilisban a szegedi Százszorszép Fesztiválon színpadképesek legyünk. Sok a feszültség, szorít a határidő, de jól haladtunk, még két hétvégi próba és ha minden jól megy készen leszünk. Délután degeszre ettük magunkat, mama kiadós ebéddel várt minket. Zsófival itt volt Fanni is, és a délután nagy részét négyesben töltöttük. Itt voltak még a Nénjikéék, Csabi a Hannával, később jött Gergő, meg alapból mi voltunk itthonn azt hiszem 6-an. Tele volt a ház, pörgött mindenki egész délután. Estére (két nap alatt nem túl sok alvással)  hulla fáradtam álltam neki tanulni.  


ez pedig még egy pénteki táncpróbás kép - Emma, Dorka
vasárnapi táncpróba - Hanna

2013. február 19., kedd

megnyilvánul

Mostanában annyi gondolat kavarog a fejemben, megfogadtam, hogy ezeknek a cenzúrázott változatait rögzíteni fogom írásban. Határozottan emlékszem, hogy múlt pénteken, illetve szombaton hajnalban fogalmazódtak meg különböző világnézetek bennem. Szívesen írtam volna hajnalban egy bejegyzést, de jobban tettem, hogy nem írtam, túl haragosra sikerült volna.

Mint már említettem a pubban voltunk elvileg egy exclusive r'n'b partyn, másrészt egy heringbuliban amiből sok mindent megtanulhat a csendben szemlélődő józan ember. Arról nem szeretnék szólni, micsoda dolog beengedni annyi embert, amennyi már nem fél el megfelelően egy benti helyiségben, a belső tér mérete miatt, az udvaron meg kinek van kedve egész este állni? És arról sem, hogy a ruhatárba nem tudtunk lerakni a holmijainkat, és, hogy így is 1300 Ft-ba került a belépő. Mint kiderült, ingyen belépő járna nekem alanyi jogon ELVILEG a partifotózásom miatt, na de majd legközelebb. Beléptünk, majd megannyi bélás arccal találtam szemben magam, kezdve az alsóbb évfolyamtól egészen a végzősökig. Twitteren már tettem egy enyhe megjegyzést arra, hogy mennyire kiábrándítónak tartom a sárgaföldig lerészegedést egy ilyen buliban. (Ha itthon, a szűk baráti körben, esetleg egy házibuli keretein belül beiszogatok kicsit, és azon másnap jót derülnek a barátaim még mindig más, mint az, hogy boldog-boldogtalan azon derül, hogy te kiesel a bejáraton, mert nem tudsz magadról.) 



Olyan tizenéves fiatalok (gondolok itt a saját korosztályomra) cigizve, miniruhákban álltak a szemem előtt, hogy először nem tudtam hova tenni őket. Nálam eleve kicsit később kezdődött a buliba járok korszakom, mint egy mai 16 évesnél. Nem tudom, hogy az emberek nagy része tisztában van-e a hónapokkal, meg azzal, hogy kontinentális éghajlaton élünk, szóval van nyár (amikor meleg van éjszaka is, teret engedve ezáltal egy rövid szoknyának, esetleg egy pánt nélküli felsőnek), és van tél (amikor a bulizás egyáltalán nincs kizárva, csak mondjuk egy hosszú nadrágra korlátozódik a választék, esetleg egy szoknya harisnyára.) Két hete rajtam is egy egybe ruha volt, egy harisnyával , valamint arra ráhúztam még egy combfixet, de még így is fáztam kicsit. Persze, hogy fáztam - február van! Hála Zsoltinak és egyéb felnőtt gondolkodású embernek akik körbevesznek, megtanultam, hogy nem csak rövid szoknyában és nagy dekoltázsban lehet vonzó valaki (ez utóbbi nálam eleve lehetetlen), hanem alkalomnak, időjárásnak megfelelő öltözetben. Hatalmas csalódás volt olyan embereket szánalmasan viselkedni látni, akiket én a lelki szemeim előtt még mindig az értelmiség kategóriába látok. Peaches and cream pedig hihetetlen hogy egyáltalán létezik. Az erősebb srác (jaj , de finom vagyok) nem csinált mást csak érvénytelenül hő-getett a csillogós mikrofonjába, a dj pedig nem túl jó zenéket rakott be a lejátszási listába, legalábbis tuti , hogy a nem megfelelő sorrendbe. Hihetetlen, hogy ezért valaki pénzt kap.

Eléggé a szélsőségek embere vagyok, így tudom milyen torkaszakadtából végigüvölteni egy Tankcsapda koncertet, sátorozni a bakancsos barátaiddal, félni, hogy nehogy  agyontapossanak a pogózó emberek, egy 40 perces mezőségi blokkot végigtáncolni, vajdaszentiványit tanulni egy táncházban, macskakövön összeborulva táncolni, megfogni egy fiút, ezáltal teljesen rábízni magad, tudom milyen egy saruban szögelni az elektronikus zenére hajlani hatig, valamint mulatós zenére mezítláb táncolni az asztalon.

Kicsit megint egy olyan korszak következett be nálam, amikor tényleg csak pár embert szeretek magam körül, antiszocialistává változom hetekre, az élő fának is meg tudnám mondani a véleményemet és lelkiismeret furdalás nélkül el tudnék küldeni bárkit a bús, büdös picsába. Ezeknek egy része biztos, hogy valamilyen szinten az irigység érzethez kapcsolódik, de nagy részük nem. Néha belegondolok mi lenne, ha megengedhetnék magamnak olyan anyagi kiadásokat, amin mások lehet, hogy egy fél percig sem gondolkoznak. Egyszerű példa erre az iPhone téma. Kinézem mindenki kezéből, mindig arra gondolok, hogy ezért ő egy percet sem dolgozott, és lehet, hogy könnyen szerzett pénzből van neki, és ki sem használja a lehetőségeit, és csak tényleg divatból használja, főleg ilyen feltűnően. Aztán arra gondolok, ha egyszer hozzám vágna valaki egy ilyet, első dolgom lenne lefényképezni magam vele, és posztolni facebook-ra és telekürtölni vele a világot, és lerakni úgy az asztalra, hogy az alma biztosan felfelé vigyorogjon. Néha mindenkinek be kell látnia azt, hogy semmivel sem különb a másiknál, ő is ugyanazon az evolúciós fejlődésen (igen itt tartunk bioszból) ment keresztül, így ő is olyan önző tud lenni. Majd haza jövök körbenézek és kijelentem: mindenem meg van amire egy 18 éves lánynak szüksége van, sőt ezerszer több mindenem. Ám minden nap találok olyat amit szeretnék, amit lenézek másokról, amire semmi szükségem nem lenne, mégis képes lennék érte hisztizni. Azt hiszem ez az életkorunk velejáróra, majd kinőjük.


2013. február 18., hétfő

február

Csütörtökön a híres-neves Valentin nap alkalmából (amit mi nem igazán ünneplünk, tartva magunkat ahhoz, hogy van nekünk elég magyar ünnepünk, az amerikaiak sem állítanak májusfát), de azért mégis kicsit belemosódva a tömegbe együtt ebédeltünk. Megadtuk a módját, és mégsem volt sablon, ezen a napon több kedves szót intézünk a másikhoz, mint úgy egyébként, és ezennel le is zártuk a szerelmesek ünnepét. És nem utolsó sorban kaptam Tőle egy Krókuszt, amit tegnap kiköltöztettem a nappaliba. Neni állítása szerint melege van a szobámban, ezt biztos a Krókusz mondta neki ...

 Az elmúlt két  hétvégén ismét kevés idő jutott a pihenésre, de már kezdek hozzászokni. A program alighanem változatlannak mondható: péntek délután estig táncpróba, péntek este egy kis bajai élet, majd szombaton egész délután ismét táncpróba. Múlt szombaton  a 3 és fél órás táncpróbát megtoldottuk még két óra gitárral. Netovábbaztunk még egy kicsit zárásként, így estére kellőképpen elfáradtam. Vasárnap reggel korán keltünk táncos disznóvágás volt, amit én kicsit elcsaltam így nem mentem le fél 7re, csak kicsit később. Ez szinte elvette az egész napot, de ismét jól sikerült, a képeket egy külön bejegyzésbe szánom. Ennek köszönhetően vasárnap éjfélkor még bőszen novellaelemző esszét írtam.

Zsolti külföldön tartózkodik amit nagyon nehezemre esik elviselni, nem vagyok ehhez hozzászokva és nem is szeretném nagyon megszokni. Túl nagy kényelemben éltünk eddig, itt arra gondolok, hogy nagyjából napi rendszerességgel találkozunk. De ha már eddig kibírtam, ez a két nap reméljük már gyorsan elszalad. 
Az iskola egyre húzósabb és egyre inkább a napi túlélésre hajtunk, hosszúak a hétfői illetve a keddi napok, ami sok energiát elvesz a hét hátralévő részéből.

két nap!

2013. február 5., kedd


Az elmúlt két hetet a tanulás, a kicsit tavasziasabb időjárás és a sok táncolás jellemezte. Lassan rájövök dolgokra, mint például, hogy a négyes is jegy és nem kell elkeseredni ha a fárasztó munka gyümölcse első körben csak négyesre érik be. Ez leginkább a törire jellemző. Németet sikerül lassan, de biztosan visszatornáznom az ötösömre, kémiából és fizikából a cél a túlélés. 

Jól haladunk a márciusi műsorral, rengeteg energia, idő és fáradozás van benne, a szombatok általában teljesen elmennek a próbákkal. De harcolunk, mert szeretjük és mert sikerülnie kell. Múlt pénteken este kaptam egy telefont és sürgősen ki kellett segítenem a "munkahelyem", fényképeznem kellett a pubban. Estére összeállt a társaság, így egy spontán péntek esti buli is beleért. Csütörtökön a Halászban vacsoráztunk torkos csütörtök alkalmából egy 9 fős asztaltársasággal! :-) Szombat este voltunk a Serranóban vacsorázni, a jól bevált Macho Falatok-ról lehagyták a betyárszószt, megbocsájtok. Megjött a jogsim, többször voltam már Baján, de a falun belül is sokat mocorogtam már autóval, egyedül is. Viszonylag jól megy, és reméljük egyre jobban fog.