2013. január 20., vasárnap

A héten félévet zártunk, az átlagom szempontjából az eddigi legrosszabb teljesítményemet hoztam három és fél év bélás létem után. Mondjuk az angol kivételével, ami négyes lett, a faktos tárgyaim mind ötösek lettek. Lecsúszott 4-re az a 4, 7-es átlag, de szerencsére van még idő ezen alakítani, és kell is és fogok is!!!

A nap épp könnyűnek mondható pénteki nap után, a délutánt végig aludtam, próba előtt keltem fel fél órával. Másfél óra táncolás után, kijőve a próbateremből, nekimentem egy asztalnak a sötétben, teljes erővel rúgtam bele térdkaláccsal a sarkába. Először szidtam a világot, hogy ki az a hülye aki ezt ide rakta, majd úgy elkezdtem sírni mint egy ovis. Először nem is bírtam rálépni, majd anya felvitt a Netóba kocsival. Nikinek előszülinapi evős-ivós estét csaptunk. Nekem nagyon fájt a térdem és Zsoltinak sem volt kedve inni, így hóban és hidegben haza bicegett velem... :-)

Szombat reggel húgom felvételit írt. Bekísértem a suliba, megnéztem a felhozatalt a leendő bélásokból, majd még ő 2szer 45 percig vért izzadt, anyával elintéztünk egy-két dolgot. A fagyos, csúszós járdák nem nagyon könnyítették meg az amúgy is szerencsétlen bicegésemet, de esés nélkül túl éltem a szombat délelőttöt.
Kettőtől ismét táncpróbánk volt, Zolikával bővülve. Másfél óra alatt összeraktuk a györgyfalvi blokkot is, ami elég jól ment. Összeszorítottam a fogam és négy óra táncolás után már nem is fájt annyira a térdem, véraláfutásos csak. Fiúk gyűrték a Bertóké verbunkot, kész a füzesi, és remélem minden összejön és enyém lehet a szatmári páros meg a cigány rész is ! ;-)


Próba után haza jött Laci Spanyolországból és egy gyors örömködés után eljött Zsolti és lesétáltunk a Halászba. Anyáék is lent voltak, megettem apa fél rántott sajtját, majd megjöttek a többiek és átültünk egy másik asztalhoz Sára névnapot ünnepelni egy 9 fős társasággal. A többiek folytatták az ünneplést, mi pedig eljöttünk haza.
Ma reggel korán keltünk, az elsődleges cél a tanulás volt. Kitakarítottam és már csak a biosz marad, amivel nem nagyon tudok megbirkózni, de kénytelen leszek.

Egyébként szeretnék már tavaszt. Kicsit kezd elegem lenni ebből a láthatatlan, de mégis érezhető depresszióból ami a mindenkin eluralkodik. Jó lenne világosban haza érni, csukott szemmel élvezni a buszon, ahogy rád süt a Nap, harisnya és trikó nélkül felöltözni, tornacipőt húzni és vékony kabátot, sétálni vasárnap délután, biciklizni a lányokkal ...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése