2012. szeptember 30., vasárnap

egy mozgalmas péntek

Péntek délután haza értem az iskolából, egyébként is pont ideje volt, hogy ennek a szörnyű tanítási hétnek vége legyen már. Hajat mostam, mert tudtam, hogy arra este már nem maradna idő, 5 óra körül pedig bementem a Kultúrházba. Fél hatkor kezdődött egy előadás egy tárogató művésszel, aki zenélt, énekelt és szórakoztatta az egybegyűlteket. A koncert után neki álltunk táncolni, bukovinait. Hatékony és fárasztó próba volt, aminek a végét el kellet lógjam, hogy elérjem a kilences buszt. Nagyjából 20 perc alatt összekaptam magam a hamvaimból és Zsófival együtt rohantunk ki a buszra. A buszmegállóban Katával találkoztam, majd ketten kigyalogoltunk Esztiékhez (akik a google térkép alapján 2,5 km-re laknak a buszmegállótól , mindezt egy 10 centis magassarkúban) A lányok iszogattak és különböző frappáns játékokat kerestek az ivásra, amik igen jól be is váltak. Éjfélkor még megvártuk, hogy Petra hivatalosan is 18 éves legyen, és kezdetét vette a " kocsmatúra- avagy eladó a menyasszony" projekt. Kancsóka, wiking valamint a cashbarban történő tequlia elfogyasztása után a pub volt a célpont. Én az utolsó állomáson egy kicsit hamarabb lecsatlakoztam, így majdnem egy időben értem be Zsoltiékkal.  Egy ismét nagyon jó kis csapat gyűlt össze, és a jókedv hajnalig tartott. Egy nagyon jó bulit tudunk a hátunk mögött, ami után méltó befejezés volt a pizzázás, és az üssük ki a taxis-t! :-)






2012. szeptember 27., csütörtök

autumn

Valahol mélyen tudtam én, hogy ez lesz. Az iskola és a tanulás mellett, nem hogy a blogírásra, nagyon semmi másra nem jut elegendő idő. A hétvégék be vannak táblázva, mindenki örül, ha egy kicsit lazíthat, de sajnos mindig hamar eljön az a vasárnap, aminek már régen nem olyan a hangulata, mint a gondtalan nyári napokon.

Elkezdődött az iskola, volt évnyitó, voltunk Szegeden a Munkácsy kiállításon és természetesen az árkádba. (nulladikba Pécs - Pláza, kilencedikben Pécs- Árkád, tizenegyedik Pest- Westend és most tizenkettedikben a szegedi Árkádba is eljutottunk. A jól megérdemelt shopingolás szerves részét alkotja az osztálykirándulásunknak. A következő napokban pedig Baján gyalogtúráztunk. Először voltunk a szennyvíztelepen, ahol érdekes dolgokat láttunk és éreztünk, de inkább éreztünk. (Akkor sem értem, hogy egy 70l-es hűtőszekrény és egy ló feje, hogy kerül a csatornába, de mindegy...) majd kigyalogoltunk a bajai Vízműhöz. Felkészültünk, hogy halál unalmas lesz az egész, és meglepő módon élveztünk a körbevezetést. Lekapcsoltunk baja vízellátását, megtudtuk, hogy a szekszárdi csapvíz és a Szentkirályi ásványvíz ugyanaz, és hogy a bajai csapvíz az egyik legegészségesebb a környéken. Aztán a kirándulások után elkezdődött a várva várt tanulás, lecke írás, dolgozat írás. Szörnyű órarendünk van, mindenkinek más, és mégis egyformán rossz. Hétfőn 8 órám van délutáni angol fakktal (hetedik lyukas), kedden 9 (szünet nélkül), délutáni info fakttal. De hát ez nem kívánságműsor volt, csináljuk a dolgunk, tesszük amit lehet a lehetőségek szerint, csak kicsit ijesztő, hogy egy hónapja járunk iskolába, és mindenki olyan fáradt és nyűgös és gondterhelt, mintha legalább május lenne. Azt mondják ebbe bele lehet szokni, meg lehet tanulni okosan beosztani az időd, de én egyelőre nem látom a kiutat ebből. A héten kaptam egy 5-t matekból, nyelvtanból, egy magyar faktos tézé-re is egy 5-t. Örülök.




Egyébként még mindig vezetek, de már nincs sok hátra. Most már sok jó élményem is van, amit a magyar közutakon szereztem és remélem mindig is elenyésző marad a rosszaknak a száma e mellett. Múlt héten voltunk egy szintén tanuló vezető kocsit kimenteni Bokodról, de nem engedték, hogy én húzzam haza. :D 

A hétvégék nagyjából tele vannak, legalábbis ami a szeptembert illeti. Két hete szombaton Kitti illetve Betti barátnőm 18. szülinapját ünnepeltünk Baján a Várbárban. Ez azért volt izgalmas, mert Zsolti és Imi is jöttek velem. Eleinte féltem ettől a magánélet vs. iskolai barátok társaság összeeresztésétől, de végül is mindenki megtalálta a közös nevezőt, és azon kívül, hogy kicsit korán vége lett az ünneplésnek, egész jóra sikerült. 




Következő hétvégén Balázs 30. szülinapját ünnepeltünk nagyjából egy 30 fős társasággal. Én táncpróbáról rohantam le, ahol már mindenki evett, így nekem egyedül kellett. Nagyon finom volt. Elég sokszínű volt a társaság és elég jól meg is oszlott, és lehet, hogy én voltam a buta, de elég rövidre sikerült ez az ünneplés számomra. Másnap reggel már minden a szüreti felvonulás-illetve műsor körül forgott. Délelőtt elkészítettük a sütiket, a ruhákat és nagyjából mindent amit kellett. Majd fél 1-kor más viseletben voltam. 2 órakor kezdődött a felvonulás és fél 6-ig tartott. Ez idő alatt több állomáson voltunk, ahol innivalóval és sok-sok finom süteménnyel kínáltak minket, táncoltunk, mulattunk és a fő tevékenységből is kijutott jócskán, ami nem volt más mint az : ivás! Ez volt az eddigi legjobb felvonulás! A műsor viszonylag gyorsan lezajlott, a táncok jól sikerültek. Az est további részében volt hastáncolás, mulatság, tombola és Szüreti bál szépe verseny, ahol az ékes harmadik helyet sikerült megszereznem. 







A szüreti felvonulásról a legjobb képeket itt találjátok, érdemes őket megnézni.

Próbálok rendszeresebben itt lenni, bár kicsit nehézkes lesz, egyébként 8 napot kell már csak aludni... :-)


a múlt héten pedig 23 hónaposak voltunk



2012. szeptember 2., vasárnap

az utolsó hét

Hétfőn reggel egészségügyi vizsgán voltam a Vöröskeresztben. Több mint 70 vizsgázó volt, mi úgy ügyeskedtünk Jennivel, hogy sikerült az első 5-ben benne lenni, így nagyjából negyed óra alatt sikeres eü vizsgát tudhattunk a magunkénak. Kedden mint már mondtam, egész délelőtt fodrásznál voltam, amit úgy jellemeznék, hogy kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem. Délután Zolival és Istvánnal voltunk Falván, majd este Csátalján a büfénél enni, és ugyanez a séma ráhúzható a csütörtöki napra is, azzal a különbséggel, hogy a büfézés után Balázzsal ültünk a Netovábban. 




Pénteken Istvánékkal mentünk Bajára a Malomba. Gyorsan ittam egy limonádét, ők maradtak pizzázni, mert 4-től vezettem. Elég érdekes ez a vezetés dolog, néha olyan alapvető dolgokat rontok el, hogy az nagyon dühítő, máskor pedig nagyon jól megy. De a heti egy vezetéssel nehéz elég rutint szerezni. Ücsörögtem a szökőkútnál, majd 7 óra körül megérkeztek Zoliék és nem sokkal később Anyáék is végre. A nemzetek tánca programsorozat második állomásán vagyunk túl, egy csoda jó táncházzal Zoli vezetésével. Először moldvai volt, majd szeremlei, végül "megtanultam" székit táncolni, és kalotaszegivel zártuk, amit csak körben táncoltunk sajnos. Jól elfáradtam, fél 11 körül értem haza, a Netóban voltunk még, majd Zsoltival eljöttünk hozzánk, és itt is aludt! :-) (A táncházról majd még lesznek képek!)


Szombat reggel 7 óra után indultunk Bajára bevásároló körútra. A piacon piroggal, lángossal és teával kezdtük a napot, majd felvásároltuk a zöldségállomány felét, vettünk húst és minden ami a konyhába kell. Utána voltunk a Cserjés írószerbe, ahol megvettünk nagyjából mindent ami kellhet az iskolába. Mérges voltam, mert nem találtam a tavalyihoz hasonló tolltartót, így megrenováltam a tavalyit, és ha majd találok ettől jobbat esetleg lecserélem. Majd lementünk a teszkóba, ahol legalább másfél órát töltöttünk el. Délután Zsoltival időmérőt terveztünk nézni, de nagyjából az első 5 perc után elaludtunk mind a ketten. Este pedig a nagy durranás, leisszuk magunkat a sárga földig nyárzári parti helyett, békességben és jókedvben a Serranoban vacsoráztunk.



Igazából még nem fogtam fel, hogy holnap reggel kelhetek fel 6 óra után, és nem lesz már megszokott a délelőtti semmittevés, és újra jön a mindennapos haza buszozás (mondjuk mostanában buszoztam sokat) Az elmúlt években ilyenkor azért már a legkisebb jele is mutatkozott annak, hogy milyen jó lesz újra az osztálytársakat látni, megint belevágni ebbe az egész "iskolába járunk" mókuskerékbe, de idén ez valahogy elmaradt. Nem várom a faktokat, nem várom a sok tanulást, szerintem érezzük egy kicsit a vesztünket ezért van ez az egész. Mindenesetre nem siránkozom, ez nem kedv kérdése, ez lesz és csinálni kell, megint gőzerőkkel. Mondjuk azt nem tudom, hogy fogok közben vezetni, de majd időközben kitalálom.