2012. június 17., vasárnap

Pénteken reggel a 6:09 -es vonattal indultunk Pestre, négy másik Bélás osztállyal együtt. Az átszállás nem volt épp zökkenőmentes de megoldottuk. 10 óra magaslatában érkeztünk meg a Keleti-Pályaudvarra, ahonnan gyalog mentünk egyenesen a Nemzeti Múzeumig. A Múzeumban kaptunk egy 4 oldalas feladatlapot, amit több-kevesebb sikerrel, de sikerült kitöltenünk. A múzeumtól metróztunk az Állatkertig, ahol több mint két órát voltunk bent. Kristóffal voltam végég, néhol nagyobb csapatokat alkotva sétálgattunk. Szeretem az állatkertet, most sem volt ez másképp, nagyon szépen felújították. Fóka bemutatót is láttunk, ami nagyon szuper volt. Az állatkert után ismét metróztunk és elmentünk a WestEnd-be ami a kirándulás egy újabb fénypontja volt. Gondosan megterveztük az útvonalat, hogy mindenre legyen idő amit akarunk. Ez nagyjából sikerült is, voltunk a New Yorkerbe, ahol tanúi lehettünk egy lopásnak valamint az az utáni kiabálásnak. Majd ettünk a Mekibe, majd Kristóffal voltunk a Retroba és még pár másik boltban. Percre pontosan a találkozó helyen voltunk a megfelelő időben és már mentünk is ki a Nyugati-Pályaudvarra. Általában az út visszafele rövidebbnek tűnik mint az odafele út, ennek a mondatnak a megcáfolására ez az út a második kitűnő példám. Az első az isztambuli- 26 óra mindenhogy sok. 10 óra körül értünk Bajára, ahonnan Rami szülei engem is hazahoztak. Találkoztam még Zsoltival, majd hulla fáradtan este be a ágyba.












Szombaton délután Balázzsal és Sárával lementünk Dunafalvára fürdeni. Part nem sok volt, de mi attól függetlenül fürödtünk, napoztunk, jégkrémet ettünk, majd bevittek Bajára. Aztán Fecóék lemondták a programot, így egyből a következő busszal jöttem haza. A buszról egyből mentem le a nyaralóba ahol a Csiki-féle szülinapi buli már javában tartott. Nem sokkal később kész lett a grill is, ami eszméletlen finom volt. Az est további részében az ivászat, a nevetés és a focimeccs kapott nagy hangsúlyt! Jó kis bulira sikerült! 






... és tegnap volt 20 hónapja! :-)

2012. június 14., csütörtök

zero

A múlt hétvége is, mint általában a többi , a táncról szólt. Pénteken este próbánk volt este, majd a fiúkkal  a Netóban ettünk. Szombaton délután Nyárköszöntő műsort rendeztek itthon, ezért nekünk, mint táncosoknak egy dalcsokorral kellett készüljünk. Szlavóniait énekeltünk és a körülményekhez képest elég jól sikerült. A műsorunk után egyből rohantuk át viseletestől Falvára. Nagyon melegünk volt, nem volt túl kellemes egész nap viseletben pompázni, de már megszoktuk! A műsorunk kicsit improvizatív jelleget öltött, de összességében jól sikerült. A műsor után a társaság egy része elment haza, mi pedig még mindig viseletben, nekiálltunk kenyérlángost enni. A falviak záróműsora után kimentünk és egy össznépi táncra került a sor. Ezek mindig jól sikerülnek, most sem volt másképp. Átöltöztünk, majd elkezdődött a bál. Eleinte nem volt bent senki, hatan bementünk és elkezdtünk táncolni, ugrálni és torkunk szakadtából ordítani a Szabó János-t, majd azon vettünk észre magunkat, hogy egyre több ember csatlakozik eme elmeháborodott mozgalmunkhoz. És ez az est további folyamán is folytatódott. Rengetegen lettek, mindenkinek jó kedve volt, mindenki táncol és énekelt. Nagyon jó érzés volt, legjobbak az ilyen bálak. Senki nem félt felkérni a másikat, és senki sem érezte magát cikisen ha táncolnia kellett. Szuper társaság volt, azt hiszem ez a fiatalok egy nagy részéből hiányzik... !


Ma pedig az utolsó hetet zártuk. Az órákon nagyrészt nem csináltunk semmit, én személy szerint ma még prezentáltam németből (ami az egész tegnap délelőttömet elvette), de ötöst kaptam, így németből is meg van az ötös! Matekból a 4,5 átlagomra rácsúszott a héten egy négyes még, sajnos abból nem lett meg az ötös, de nagyjából elégedett vagyok. 
Kedden délután itt volt Csenge barátnőm és ismét egy felejthetetlen délutánban lehetett részem. Ettünk gofrit, néztünk mesét, rajzoltunk, énekeltünk, birkóztunk... a legédesebb!




Tegnap este kijött Martin és Geri, voltunk hamburgert enni, beszélgettünk, néztük azt a fránya meccset, majd fél 11 után valahogy hazamentek. 
Holnap reggel hajnalban indulunk a giga-mega extra pesti osztálykirándulásunkra, amihez csak sok reményt tudok hozzá fűzni, próbálok majd sokat fényképezni!

Kedden voltunk gitározni, ami ismét az egyik legjobb óra volt. De azt hiszem mindegyikre azt mondom, úgy hogy ez már kezdi érvényességét veszteni. Most pedig, mert annyira rendes vagyok két zenét is kaptok, mert most ők az aktuális megunhatatlan kedvencek!

 




... és nem utolsó sorban!


2012. június 4., hétfő

hétvégék

Nem szeretnék túlságosan lemaradni az élménybeszámolókkal, mert utána már nem lesz kedvem behozni. Múlt hétvégén szombaton Krisztivel és Dorinával mentünk a színházba,  Örkény- Tóthék című darabját néztük meg. Nem tudtam, hogy miről szól és egyébként is jó volt már egy ilyen előadást megnézni a sok musical után, bár azok is nagyon tetszettek. A bajai színházas színvonal példaértékű. Vasárnap délben indultunk Szeremlére a Borsoskalács-fesztiválra. Kaptunk ebédre pörköltet, majd  elkezdtünk öltözni. A lányok karikázása után, elindultunk nótaszóval le a partra. Többször voltam már a ladikázáson, de valahogy az idei sikerült a legjobban. Én személy szerint Zolival voltam, de valahogy a ladikok nagy része hozzánk csatlakozott, és hatalmas nagy ivászatokat tartottunk a Duna közepén. A ladikázás után nem sokkal később elkezdődött a műsor. Háromszor táncoltunk, mind a három  jól sikerült úgy érzem. A műsor után összepakoltunk, ettünk majd 11 óra körül értünk haza. Az utána való hétfőre nem szívesen emlékszem vissza, nagyjából életem legrosszabb napja volt,- még akkor is ha ilyet nem szabad kijelenteni.



valamit további képek itt
A héten az időjárás nem volt épp a legjobb, de péntekre már annyira elterveztük a hétvégi programot, hogy már nem akartunk itthon maradni. Estére még voltam táncon, a füzesit táncoltuk végig. Nagyon jó próba volt, jó volt hangulat és haladtunk is sokat. Estére itt volt Zsolti, de nagyon fájt a feje, így nem mentünk sehova, inkább itthon aludtunk! :-) Reggel még esett az eső, hívott is a tanár úr, hogy mi lesz, el merünk-e indulni. Mivel a csapat egy része már így is lemorzsolódott, csak 9-en voltunk, de közülük nem szólt senki, így apáék bevittek 8-ra Bajára. A buszmegállóban találkoztunk, és a 8:20-as busszal szerettünk volna menni Dusnokra, de a buszsofőr azt mondta, hogy "nincs benne a gépbe Dusnok" és szálljunk le (??), ezen felháborodva felszálltunk a pesti buszra, amin lett helyünk, és hamarabb is értünk oda mint az a másik busz. Leszálltunk Dusnokon majd egy rövid gyaloglás után megérkeztünk a találkozós helyre. Striga bá hívott, hogy a Masa tanár urat majdnem otthon hagyták, meg az egyik kenu leesett a teherautóról, de mindjárt jönnek, addig játszunk valamit! :D




 A szürke felhők kezdtek eltűnni az égről, levettünk egy réteg ruhát, majd megérkeztek a tanár urak és a kenuk. Rápakoltuk őket a Vajasra, nagyjából 2 perc után belejöttünk, hogy hogyan kell csinálni, és neki is vágtunk az előttünk álló 38 km-es kenu túránknak! Megálltunk egy háznál, ahol volt egy jó nagy stég, készült egy -két  csoportkép, és addig esett az eső még ott kint álltunk (ez nagyjából 10 -15perc) utána pedig már nem! A Vajas gyönyörű volt, kivéve ott ahol feltúrták a partot és nádakadályok nehezítették a továbbjutást. Martinnal és Kristóffal ültem egy kenuba, akik végig sörözték az utat, így nagyjából 10 percenként pisilt valamelyik, hol állva a kenuból, hol pedig üres sörös üvegbe! :D A terv szerint a Vajas parton éjszakáztunk volna, de annyira jól ment az evezés, hogy délután végig értünk a Vajason. A töltés oldalba pihentünk egyet, majd átemeltük a kenukat a Dunára. Lementünk a zsiliphez megnézni a vizet és tűnt túl barátságosnak : alacsony víz, köves-sziklás part és fenék. Mi voltunk a legbátrabbak, ezért megpróbáltunk lemenni rajta. Egy darabig egész jól ment, az evezőkkel támasztottuk oldalra a kenut, a vízbe a kövek közé fúrva a lapátokat ereszkedtünk lefele. De egyszer csak a víz közepén feltűnt egy fa, amit jobbra kanyarodva akartunk kikerülni. A fordulás sikerült is, de nem láttuk, hogy a víz alatt van egy fa keresztbe a másikra zuhanva. A kenunk keresztbe fordult és neki csapódtunk a fának, majd a gyors vízáramlat elkezdte megtölteni a kenut. A fiúk rögtön próbálták lenyomni , hogy ne tudjon bejönni víz, én pedig kiültem a szélére, hogy le tudjuk nyomni. De annyira gyors volt az áramlat, hogy ez nem sikerült és pillanatok alatt megtelt minden vízzel. Két táskánk rögtön elsüllyedt, de ki tudtuk hozni, egy sátor, egy hálózsák és minden ami még a hajóba volt víz alá került, de rögtön kihordtuk őket a partra. A lábamra rátekeredett egy esőköpeny, ami beakadt a fába, azt letéptem magamról, így szétszaggatva a saját esőköpenyem, egy befőttes üvegbe voltak a telefonjaink nagy része, ami után rögtön utána kapott a Kristóf, de a cipőjét elvitte a Duna, de azt megtalálták és vissza hozták nekünk, de az ásványvizeinket, az összes szendvicsemet és a kedvenc pulcsimat elvitte a víz. A többiek utánunk rohantak a parton, segítettek kipakolni és felállítani a kenut, de nem sikerült. Ezért Kristóf felmászott egy fára, hogy majd onnan megpróbálja ledönteni a fát, ez sem sikerült és amikor akart lejönni eltört alatta egy ág, és ráesett a kövekre. Mindenkinek a lélegzete elállt, de a mentőmellénynek hála, "csak" a fél hátáról jött le a bőr. Ekkor Masa tanár úr neki állt egy kis fejszével elvágni a fát. Majd amikor ez sikerült, megpróbáltunk mind a 11-en alányúlni a kenunak és felemelni. Ez sikerült, de a sodrás megint belekapott és kettétörte a kenunkat. Kihúztuk a partra, de nem tudtunk vele mit csinálni.




 A maradék három kenut, lecipeltük egy olyan partszakaszra, ahol már könnyen rá tudtunk rakni a vízre őket. Közben jött egy másik kenus csapat és mondták, hogyha segítünk lehozni az övéket is ide, adnak pálinkát. Ez így is történt, szóval a délután egy nagy része a kenu-pakolgatás ment el, csodálom, hogy nem állt be a hátam. Hármunkat és a cuccainkat, amiből nagyjából minden használhatatlan lett, átpakoltak a többiek kenujába. Túl voltunk pakolva, ezért jól meg voltak süllyedve a kenuk és kicsit többen is ültünk benne, mint ahány jól esett volna, és két evezőnk is eltűnt, de elindultunk le a Dunán. Rögtön áteveztünk a túlsó partra, ahol találtunk egy nagy zátonyt, amit 360 fokba vett körbe víz. Nagy homokos terület, fákkal védve. Kikötöttünk, felállítottuk a sátrakat , a fiúk elmentünk tüzifáért, majd kifeküdtünk a partra, szotyiztunk és átbeszéltük az eddig túrát. Fél 10 körül megraktuk a tüzet és leültünk vacsorázni. (kolbász, hagyma, szalonna, virsli, kenyér, koktél-szósz (?:D), krumpli és minden ami finom) Bevacsoráztunk, előkerültek a vésztartalék de annál inkább alkohol tartalmú italok, valamit mindenki tele volt sztorival és eseménnyel. Melegedtünk a tűznél, énekeltünk, néztük a holdárnyékot... csúcsszuper volt! Igazi tábortüzes érzés, és annyi de annyira nevetés. 1 óra körül mindenki elfáradt, így elmentünk aludni, de Bettivel legalább még egy óra hosszát csacsogtunk! Hajnalban miután a fiúkat megmentettük a fagyhaláltól, már nem nagyon tudtunk aludni, így már reggel 8 előtt fent voltunk mind. 
Összepakoltunk, megettünk mindent amit meglehetett (tegnapi kolbász, vízhatlan jóreggelt), és azt is amit nem ( homokos szotyi), tűzoltás, majd ott hagytuk azt a szuper helyet és áteveztünk a Duna másik partjára. Érsekcsanádon a Rév Csárdában terveztünk enni, de amikor oda értünk azt mondták, most zárt körüli a rendezvény, de nagyjából egy óra múlva ehetünk. Addig kifeküdtünk egy mólóra napozni, majd visszamentünk. Azt mondták, csak milánóit tudnak adni, mert a többi kajára több mint egy órát kellett volna várni. Megelégedtünk azzal, így egy ebéd után, ismét kenuba szálltunk, majd áteveztünk megint a másik partra egy homokos zátonyra. Több mint egy órát fürödtünk itt ( az idei nyár, első SZÁNDÉKOS Dunában fürdése volt számomra), napoztunk, ropit ettünk... angolul beszéltünk! :D Majd az utolsó vízre szállás következett, és több mint egy óra evezés után (végig szembe szél) Bajára értünk. Átmentünk a híd alatt, Sugó majd végül a csónakháznál kötöttünk ki. Kimostuk a kenukat, felcipeltük ,érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd apáék szerencsére eljöttek értem, Martint haza vittük, majd haza értem. Első dolgom volt marhapörköltet enni, és estére még eljött Zsolti is. A fenekem nagyon fáj az üléstől, a kezemet széttörte a lapát, izomlázam van az evezéstől, a többiek leégtek (én nem, hahaha), széttörtünk egy kenut (szegény IQ :( ), elhagytam a pulcsim ( :-(((( ), hulla fáradtak voltunk, de eszméletlen jó hétvége volt ... és már csak 8 napig vagyunk 11.d -sek , szeretem őket! :-)