2012. március 29., csütörtök

a maga módján

Csütörtökön este húgomék mentek lovagolni, én pedig csatlakoztam hozzájuk, amiből az lett, hogy Ábellel németet és nyelvtant tanultunk. Mint kiderült, mind a kettő dolgozata négyes lett. Nem értettem először, hiszen nekem mindent hibátlanul elmondott. Aztán rájöttem, hogy rafinált a gyerek, hisz csak azokat mondta el nekem (hogy kérdezzem ki) amiket ő tudott, én pedig elhittem neki, hogy mindent tud... így bízzon meg az ember egy kiskölökben! :D
Pénteken miután haza jöttem az iskolából Adéllel bementem 3-ra táncpróbára. Először jöttek az alsó iskolások, majd negyed 5-re az óvodások. Kevesen voltak, és nagyon jó idő is volt, így úgy döntöttünk, hogy inkább kint maradunk és összefirkáljuk a betont. Így minden színes lett, és Ábel csinált egy 72 lépcsős ugróiskolát is! :D Fél 6-tól nekünk volt próbánk, este pedig a Netovábban voltunk. 


 
Szombaton 1 órára mentem be Bajára le a szigetbe. Ugyanis aznap került megrendezésre a II. Kikelet-félmaraton. Nagyon jó idő volt, a Nap melegen sütött, kaptam egy Mogyis RENDEZŐ sárga pólót amiben mindenhova volt jogosultságom mászkálni. Zoli felesége, Mónika odaadta nekem a biciklijét, hogy a verseny közben azzal tudok menni a pályán, így eléjük tudok vágni a futóknak. Az történt, hogy a biciklit odatoltam a starthoz és letámasztottam a kordonhoz. Fényképeztem a rajtot, majd gyorsan biciklire pattantam és feltekertem a Béke-térre, ahol találkoztam Martinnal és Andival. Később letekertem a partra, de egyszer csak leesett a lánc a bicikliről, de szerencsére Martinék jöttek utánam így ő visszatette a láncot, megoldva így a problémámat. Majd kitekertem a Türr kilátóhoz, ahol Zoli megkérdezte, hogy milyen biciklim van, amin én csak nevettem, gondolván- milyen vicces ember megkérdezi milyen biciklim van, hiszen az övék. Több mint egy óra után visszatekertem a rajthoz, hogy le tudjam fényképezni az elsőket. Mikor megálltam anya döbbenve kérdezi, hogy milyen biciklin ülök. Először nem értettem, majd később derengeni kezdett, hogy egy lila, női, kosaras biciklivel indultam el, és egy szürke, vázas férfi biciklivel érkeztem meg. Letámasztottam a falhoz a biciklit, majd Anyával tanácskozni kezdtünk, hogy hol cserélhettem el. Úgy gondoltuk az lesz a legjobb, ha végig megyek még egyszer azon a útvonalon amin fényképeztem és akkor majd kiderül. Ám amikor visszamentem a falhoz annak a szürke biciklinek sem volt se híre, sem hamva. Óriási, másfél óra alatt két biciklit hagyok el! Kénytelen voltam visszasétálni a belvárosba, végig a sétányon majd le ismét a csónakházhoz. A biciklit sehol sem találtam másfél óra sétálás után, így elkezdtem azon gondolkodni a lap-topomra gyűjtött pénzemből kénytelen leszek kifizetni a biciklit! :D Visszasétáltam Anyához, és megláttam a biciklit a rajtnál letámasztva úgy, ahogy hagytam. Úgy néztem ki mint aki szellemet látott, majd amikor Anya és Adél isis észrevették, hogy hol hagytam a biciklit, annyira nevettünk, hogy nem bírtuk abba hagyni! A bicikli rejtély megoldódott, éljen! :-)


A verseny után ettünk halászlevet, végignéztük az eredményhirdetést, majd eljöttünk haza. Lejártam a lábamat, egész délután csak kerestem a biciklit, miközben fényképeztem. Estére mentünk a Halász Csárdába vacsorázni a többiekkel, majd később Zsoltival itt voltunk nálunk. 

Vasárnapra beállítottam a telefonomat 9 órára, hogy időben fel tudjak kelni tanulni. Mint kiderült, az óra átállítás miatt, egyből 10 óra volt! :D Tanultam, délben ebédeltünk, majd délután fél 3 körül lebicikliztem  a tanyára (persze kaptam a beszólásokat, hogy : csak vigyázz, nehogy traktorral gyere haza... !) Csocsóztunk, métáztunk, fociztunk. Csináltam képeket is az én gépemmel is, és Dorcsi gépével is, próbáltam beállítani.
A tanya a második olyan hely, amikor elfelejtem, hogy létezik tér és idő. Mindenki elfelejti, hogy ki hány éves, és hogy korához képest hogyan kéne viselkednie, így kicsi a naggyal és nagy a kicsivel együtt játszik. Néha tényleg azt kívánnám, hogy vasárnap délutánt, ott lent a tanyán állítsuk meg egy kicsit ... ! :-)

az életművész című képem, Bögi személyében

" az anyuta tecste tutolicát eszit" - Cenge



a legjobb fej kutya, Tisza


a világ legédesebb gyerekével egy képen
Hétfőn a tervezett 4 dolgozat helyett, csak 3-t írtunk meg, majd szerdán egy föcit, ma pedig egy törit. Az iskola előtt háborús övezetre emlékeztető a terep, és egyre csúnyább a táj, és tegnapra a fákat is kivágták. Kíváncsi vagyok, mikorra lesz ebből a közlekedésre is alkalmas terület... Jövő szerdán Bélás Nap, amibe érzem, hogy megint túl sok energiát fogok fektetni mint amennyit kéne ...

azt hiszem rendszeressé teszem azt, hogy minden bejegyzés végén lesz egy zene is, így itt a következő ajánlottam:


Megjelent a Tankcsapda új száma, immáron az új gitárossal az élen. A szövege kifejező, és nagyon tömör. Ha már a tcs is számot írt róla, valaki észre vehetné már ott fent, hogy szar került a palacsintába...

Nem a Pannon nem is a Westel ami napról napra tesztel hanem
A halál meg az élet meg a széjjelbaszott közélet
Nem a pornó nem is az erotika ami gusztustalan az a politika
Szavakkal és tettel tele gyűlölettel... gyűlölettel...

A dalnak hála, az elmúlt három napban nagyrészt csak tcs hallgattam és visszatértem kicsit a rocker múlthoz. Nem tud annyira megöregedni, megráncosodni a Lukács Laci, hogy ne szeressünk  belé minden egyes alkalommal. Ilyenkor folyton eszembe jut az, amikor Tankcsapda fotósa lehettem egy koncert erejéig...


 

2012. március 21., szerda

Most, hogy kicsit tavasziasra fordult az időjárás, a délutánok sem olyan ingerszegények mint úgy egyébként. Tegnap kiengedtük Borbálát (a nyulat) az udvarra, egészen jól beilleszkedett a macskákhoz. Anyával voltunk boltba és beszereztük a fogyóban lévő dolgokat, estére pedig mentünk gitározni. Sok új dolgot tanultunk, ezek és az ehhez hasonló órákat szeretem a legjobban. Bolondok hajóját tanultuk, ami annyira kikapcsolta az agyamat, hogy észre sem vettem, hogy elrepült másfél óra.
A mai tesi órán a fiúkat leküldtük a szigetbe focizni, mi pedig fent maradtunk a tanárnővel gerendázni és beszélgetni. Nagyon sok érdekes dolgot mondott az edzésekkel kapcsolatban, nagyon motiváló volt. Ilyenkor mindig rám jön, hogy tényleg csak szorgalom kérdése az egész, és neki kéne állni edzeni rendszeresen, és eljárni futni legalább kétnaponta. Az étrendre én nem tudok figyelni, ilyen étvágy és válogatás mellett mint ami nekem van. Hogyan legyek egészséges zöldség és gyümölcs nélkül?
Délután ücsörögtem kint az udvarban, majd elbicikliztem Zsoltihoz, énekeltem neki miközben ő az előadását próbálta csinálni (hahaha), majd voltunk a Királyékkal meginni egy bambit. És mivel a délelőtti lelkesítőbeszéde a tanárnőnek egészen mostanáig kitartott, végig csináltam egy RR videót.
Angol előtt teljesen bele voltunk kavarodva a saját gondolatainkba és arról beszélgettünk, hogy kire melyik név illik rá? Szinte mindenki kapott másik nevet, ami sokkal jobban illik a személyiségéhez. Egyedül a Kevin stimmelt, mert ha valaki elképzel egy Kevint, akkor egy jó humorú, deszkás, szemtelen gyerek lebeg lelki szemei előtt. Oly annyira jót szórakoztunk, hogy észre sem vettük, hogy bejött az osztályfőnök, úgy hogy be kellett avatnunk a játékba, aminek az lett a vége, hogy: I 'm Réka, I 'm reliable...

 


az aktuális fejben járós zene:

2012. március 19., hétfő

hosszú hétvége - megyünk menteni!

Még mielőtt teljesen bele nem vetem magam a szabálytanulásba, gyorsan szánok egy kis időt a virtuális életemnek is. A múlt héten többektől is hallottam azt a mondatot, hogy "nézem ám a blogod", ami igen jól esett. A nézettség számláló gyorsan pörög, de csak akkor, ha a linket megosztom facebook-on. A statisztikámat látom, de azért mégis kíváncsi lennék, kiket tudhatok a blogom olvasóinak. Kérem, aki legalább heti rendszerességgel néz engem, jelezze hozzászólással!

Múlt héten kedden Csenge nálam töltötte a délutánt. Rajzoltunk, színeztünk, mesét néztünk, babáztunk, körmöt festettünk, dinnyés rágót ettünk, nyakláncokat próbáltunk és egyéb olyan dolgot, ami úgy egyébként kimaradna a hétköznapijaimból. Nap végére tele voltam élménnyel és aranyköpéssel amit elmeséltem mindenkinek, akivel csak találkoztam. Este mentünk gitározni, egyre jobban várom a májusi műsort!


Szerdán miután kellőképpen kidühöngtem magam azon, hogy az  "elit gimnazistának" mondott tizenévesek, milyen ruhákban illetve cipőkben tudnak megjelenni egy iskolai ünnepélyen, az udvaron megkezdődött a műsor. Rövid és tömör volt, a diáksereg nagy örömére, nekem kicsit hiányzott a Szózat a végéről, de üsse kő! Sárával még elintéztünk Baján egy-két papírmunkát, majd a délután aludtam, gondolván- a szünetben erre úgysem lesz időm! Estére mentem próbára, ami a csekély létszám miatt, igen rövidre sikerült. Estére bementünk a Presszóba, magunkra csuktuk az ajtót és nagyjából 1 óráig hallgattuk a zenét és nevettünk az idétlenebbnél idétlenebb poénokon. 


Csütörtökön kicsit korábban keltem a szokásos 11-nél. Előkerültek a táncos ruhák, a vasaló, a porszívó és csupa olyan dolog, amivel én nem igazán akartam érintkezni. Bettinával tartottunk egy rövid megbeszélést, és úgy határoztunk, hogy a következő napot itt tölti nálunk. Nemsokára anyával kimentünk elé a buszmegállóba, majd itthon készülődtünk.  3 óra körül mentünk be a Kultúrházba. A műsornak az első felét láttam csak, a másodikból csak részleteket. XXV. Gyermek Néptánctalálkozó, szép kerek szám, itt kellene abbahagyni! A szilágyságink elég jól sikerült, de a bődiről csak negatív véleményen van, amit lehet, hogy most is nem is részletezek, de így nekem nincs kedvem tovább csinálni ezt ... A műsor után sokan eltűntek, de az erős mag ott maradt és egy fergeteges táncházat csináltunk. A harmadik napja van izomlázam attól a 40 perc mezőségitől amit a Zolival táncoltunk, de megérte, mert életem egyik, ha nem a legjobb, táncélménye volt. Táncoltunk szatmárit, kalotaszegit, énekeltünk, csujjogattunk és élveztük azt amit tudunk és azt, amit szeretünk csinálni. Örültem, hogy Betti is betekintést nyert ebből az egészből, ami itt zajlik... komolyan! A későbbiekben felmentünk a Netovábba, ahol egészen 1 óráig voltunk és gyalog jöttünk haza... utoljára! Legalábbis ha rajtam meg a Balázson múlik! :D Nagyjából 3 óráig beszélgettünk és csak másnap délben keltünk fel. 






Péntek délután Bettivel elmentünk sétáltunk egy nagyot a faluban és megnéztük, hogy hogyan lovagolnak a lányok. Átbeszéltünk minden jelentős és jelentéktelennek bizonyuló dolgot, majd Balázzsal bementünk Bajára. Haza vittük a Bettit, kerültünk a városban, majd lementünk egészen Dávodig, de sajnos még így is odaértem 4-re táncpróbára, ahová másoknak egyáltalán nem sikerült. 6 óra körül értem haza, átvettük a füzesi figurákat és néztünk egy kis kalotaszegit is. Megfürödtem, majd néztem a Táncoló Talpakat, mikor hívott Bögi, hogy nem nincs-e kedvem elmenni Blues Company koncertre. Először mondtam neki, hogy nem megyek, majd fél óra múlva visszahívtam, hogy tulajdonképp lenne kedvem elmenni. Két perc alatt összekészültem, majd megindultunk Kalocsára. Voltunk a teszkóban (venni a Bögi barátja fiának ajdándékot), majd beültünk egy sörözőbe inni. 10 körül elmentünk Botiért, aki Bögi egyik nagyon jó cimborája és meg sem álltunk Foktőig. Amikor megálltunk a Fekete Horgony, illetve mára már Pirates Family névre keresztelt faház előtt, először kicsit meghökkentem, majd motorostalálkozós élmények jutottak az eszembe, valahonnan nagyon régről. Motoroscsizma, bőrkabát, derékig érő copfok, dobozos sör, cigaretta füst, fáklyák és a jó öreg rock and roll! Jó sok új arccal találkoztam, akiket mint kiderült anya egytől-egyig ismer. Nem hiába ők még tudták, hogyan kell eltölteni a hétvégéket. A koncert nagyon jó volt, csak az időjárás bizonyult egy kicsit hidegnek még a teraszos bulikhoz. Nem bántam meg, hogy elmentem, főleg akkor mikor haza érve benéztünk a Presszóba. Bementünk és egy pillanatra megcsapott a szánalom szaga, mikor ott álltam a törött üvegekben és azt néztem, hogy mindenhol tejszínhab van, és a bent lévő emberek szemei egy erőteljes X állapotot vettek fel. 10 perc bent töltött idő után, már itthon is voltam, és rájöttem, hogy nagyon elfáradtam.

A képen a húgom van Zafír hátán, a képet Kiss Dorina készítette.  

Szombaton reggel viszonylag korán keltem, bár nem önszántamból! Délelőtt voltunk bevásárolni, majd 11 körül levitt Anya Dunafalvára az Annához, akinél ott volt a barátnője Virág. Bepakoltunk egy táskába mindent, ami kelhet egy fényképezéshez. A legrosszabb időt választottuk erre, a délutáni órákat. Rengeteget sétáltunk, beszélgettünk, és nagyjából a képeimmel is meg vagyok elégedve. Íme néhány:







Majdnem 3 óra volt amikor haza értem. Leraktam a gépemet és már siettem is le focimeccsre, ahol a többiek már lent voltak. Végül nyertünk 3:2-re. Este eljött Zsolti, ami nagyon jó volt, hiszen a mi kapcsolatunkhoz képest már régen volt itt. Elmentünk gyorsan hozzájuk, majd végezetül Gubáékhoz. Délután a nagy focimeccs nézés alatt kitaláltuk, hogy főzzünk halászlevet estére. Ez így is lett, fiúk gyorsan beszerezték a hozzávalókat, majd mire mi odaértünk majdnem kész is volt. Az evés után néztük a tévét, hallgattuk a zenét, sok nehézség árán, de csináltunk csoportképet, majd valamikor 1 óra körül sétáltunk haza Balázzsal, aki sajnos csak 3 hét után fog haza jönni újból. 



Vasárnap délután megcsináltam a leckéket, képeket szerkesztettem, majd 3 óra után lementünk a tanyára a húgomékkal. Az eredeti terv a métázás volt, amit nagyjából kiviteleztünk is, ezenfelül fociztunk, csocsóztunk, szotyiztunk kutyáztunk, fényképeztem és elkapott az az érzés, ami nem téveszthető össze semmi mással sem: tavasz van!




 

a szünet hivatalos zenéje ez lett:



2012. március 12., hétfő

milfek avagy a ...

A múlthét olyan lett, mint amire számítottunk: hosszú és nehéz. Szerdán utolsó három órában dolgozatot írtunk. A német fogalmazásra külön kíváncsi vagyok. Az agyam kattogása szinte kihallatszott a fejemből, a többiek elmondása szerint vörös volt az arcom amikor kimentem óráról. A gondolkodás tényleg nem tesz jót az embernek, ezért olyan boldogok a buta emberek! :-) De ekkora már túl voltam egy angol dogán, és a biológia tézé még csak most jött. Óra elején gyors kiosztotta a múltkor tézét, ami ötös lett! 
Egész este törit tanultam, pont úgy mint egész csütörtök délelőtt. Orsi egész nap mesélt, magyarázott és definiált. Néha komolyan sajnálom, hogy szegénynek ennyit kell szenvedjen velünk, amikor ő úgy csinál, mintha a háramlási jog a világ legegyszerűbb dolga lenne. Nem jártunk túl jól az igaz-hamissal én sem, ő sem, a többiek sem. Nagyjából azt az összegzést tudom levonni, hogy aki tanult és egy kicsit is elgondolkodott a leírt mondatokon azé, hármas  vagy annál rosszabb lett, aki a hasára ütve betippelt valamit, azé pedig a legrosszabb esetben is négyes. Az eddigi ötösömet szépen lassan, de annál biztosabban építem le négyesre, de egy-két igaz hamis és szikla szilárd hármas leszek. Ennek örömére hétfőn újabb teszt következik! Ezen kívül a fiúktól kaptunk virágot, ami nagyon aranyos gesztus volt és külön büszke vagyok rájuk, hogy saját maguktól érték fel ésszel! :-D 


Pénteken még első óra elkezdtük írni a matek tézét, ami fogalmam sincs, hogy milyen lett, reménykedjünk egy négyesben. Második órában osztályszinten elmentünk a fogorvoshoz. A fogaim teljesen egészségesek (kopkopkop), nem kell visszamennem. Öblögettünk azzal a trutyival, ami elvileg védőréteget képez a fogunkon. Rendes gyerek voltam, nem ettem egy óráig, aztán betoltam egy kolbászos szendvicset, majd ők lerendezik ...
Péntek délután kicsit ledőltem, de aludni nem tudtam. Fél 6-kor elmentünk táncpróbára. Átkoreografáltuk egy kicsit a bődit, megcsináltuk a szilágyságit, hisz csütörtökön fellépés! Fél 8 körül jött értem Zsolti, meghívott a Halász Csárdába vacsorázni, nőnap alkalmából, majd itt voltunk nálunk... nagyon szerettem azt az estét ♥

Szombaton sütöttünk-főztünk, estére eljött a Zsolti és megnéztük a Good Will Huntingot. Láttam már, de most is nagyon tetszett. Aztán következett részemről egy kisebb fajta hiszti roham az est további részével kapcsolatban, de szerencsére minden megoldódott. Egy kisebb társasággal bementünk 10 után Bajára, ahol egy gyors pizzázás után már bent is voltunk a Vol1-ben. 2körül a többiek elmentek haza, Zsolti pedig kiment a kocsiba aludni és megvárt engem, aki 4-ig fotóztam bent. Húzós este volt, nagyon elfáradtam, a fejem zúgott, a lábaim sajogtak. Ha kellett aranyos voltam és kompromisszumkötő, ha kellett akkor pedig tapló. Mind a két énemre szükség volt, hisz a fotóra vágyó társaság elég vegyesnek bizonyult. Ezzel a fotózással elkezdtük a lap-topomra való pénz összespórolását! :-D 4 órakor már nagyon fáradt voltam, de valahogy az a tudat, hogy kint van és rám vár és nem hagyott itt, a világ legjobb érzése volt akkor, és amit utána éreztem a haza felé úton az pedig talán még jobb ... imádom!


Vasárnap, ahogy az idő, úgy a hangulat is megváltozott. Átmentünk a csátaljai mamához, felköszöntöttük a szülinapján, majd délután pakolgattam, takarítottam, este pedig itt volt Zsolti és lelkiismeret furdalás nélkül, aktívan tettük a semmit, és Mr. Bean nyaral-t néztünk ... :-)
Ma pedig az első nap, két hosszú hét után, hogy nem írtunk dolgozatot. Nem semmi! Már csak két napot kell kibírnunk, csütörtökön táncolunk itthon, majd különböző tervek vannak kilátásban. Mint például Pécs, Serrano, Anna-fotózás ... majd meglátjuk, csak tartanánk már ott!

Itt pedig a két kedvenc képem, további képek: itt



2012. március 5., hétfő

az murdi volt

Azt a nem túl fényes kémia dolgozatot ma kaptuk ki, négyes lett. El sem hiszem! Azóta kikaptuk a földrajzot, ami négyes lett, de egy négyeshez képest túl sok energiát fektettem bele. Csütörtökön megírtuk a magyar tézét, pénteken pedig a sok hiányzóra való tekintettel elnapoltuk a dolgozatot szerdára, ami nem túl jó, mert így egy napra esik a német tézével. Tehát holnapra marad egy nyelvtan röppentyű, csütörtökre a töri dolgozat, péntekre pedig a matek tézé, szép az élet! 

csütörtöki Petőfi Népe

Péntek hatodik óra után Bettinával voltunk ebédelni, majd fent náluk, ahol megismerhettem Mónit, Betti újabb tökjófej nővérét. (Na, nem mintha az enyémmel problémám volna, csak neki kettő is kijutott a nővérekből), majd negyed 4-re mentünk a Szent László tornatermébe. A táncosok egy része már ott volt, öltöztünk, próbáltunk, néztük a műsort és gyorsan le is táncoltunk. A Liszt Ferenc zeneiskolásoknak volt bemutatója, ahol többek közt a húgom is hegedült. A héten nagyjából 130szor egymásután hallottam a bukovinai és szatmári blokkot, amit gyakorolt, de ott is ügyes volt. A műsor után volt egy kis moldvai táncház, ami szerintem nagyon jó hangulatban telt, ha jól láttam ezt a tévé meg is örökítette. Beszéltem pár szót Ölveczkyvel, és mivel rajtam kívül senkinek sem volt kedve nagyon maradni, eljöttünk haza. 9 órára jött értem Imi, felvettük a többieket és felmentünk a Netovábba vacsorázni. Mivel én nagyon fáradt voltam 11 után haza is jöttem.


 Szombaton délután csoportos hajmosás tartottunk itthon Anyáékkal, és voltunk a Krisztiéknél . 5 óra után indultunk Lucáékkal és Anitával, valamint a csírákkal kiegészülve Szeremlére. A gálaműsor kerek egész két órás volt és sokkal jobb lett mint amire számítottam. Nem semmi teljesítmény két óráig, majdnem folyamatosan táncolni (ha nem táncolsz, akkor meg öltözöl ami lehet sokkal fárasztóbb) és a színpadon pedig a legjobb formádat hozni! A műsor után Anyáék maratoni beszélgetésekbe kezdet a nagy "néptáncos arcokkal" én pedig nem mindig találtam a helyemet. Aztán találkoztam Annával, táncoltam a táncházban szeremleit, a Zolival lassú csárdást, majd később a Botonddal kalotaszegit (!), így végül nagyon jó este lett belőle. Itthon benéztem a presszóba, ahol egy egész kellemes társaság gyűlt össze, egy jó hangulatú buli keretein belül. Persze akadtak a számomra nem túl kedves műhajak , de összegészében még ott voltam, jól éreztem magam és valószínűleg a többiek is, akik 70 Ft-ért itták a kisfröccsöt! :D


Vasárnap reggel felkeltem korán és délelőtt történelmet tanultam, majd  délután mikorra mindenki észhez tért, Balázzsal Csátalja felé vettük az irányt, egyenesen foci meccsre (ifi-megyeIII). A meccs sem volt rossz, de az a sok vérszívás és a "mit is csináltunk tegnap este" elemezgetése sokkal mókásabbnak bizonyult. Meccs után még elmentünk ittunk egy forrócsokit. Este értem jött Zsolti, kerültünk egyet a faluban, majd náluk vacsoráztunk, később pedig nálunk néztük a Csajok háborúja című filmet (amit ő hősiesen bírt), majd a Real meccset (amin én hősiesen elaludtam! :-)


 Ma délután pedig majdnem írtam egy csúnya bejegyzést, ugyanis ismét előtért az "utálom az embereket" korszakom. Sajnos nem bírom elviselni a sumákolást, a " nem törödömséget", és azt hogy vannak dolgok, amiket más könnyelműen megengedhet magának, én pedig messze nem. És itt első sorban nem anyagi dolgokra gondolok, de nagyban közrejátszik az is. Néha rajtam is meglátszik ez a fránya nagy pénztelenség ami itthon uralkodik, illetve sokaknál. Egyre nehezebben viselem a póthajas műnőknek a pózer fényképeit, az önsajnáltató magatartást, a hülyébbnél-hülyébb idézetek tömkelegét, és azt a megállapítást, hogy a szerelem rossz dolog. Tizenéves lány létemre folyton nőnek az igényeim, (aminek nem kéne)  és egyre több mindent szeretnék, amikre nagyrészt lehet, hogy nem is volna túl nagy szükségem. Most, hogy magaménak tudhatok egy amatőr, ámbár normális minőségű alap fényképész felszereltséget és egy normális mobil telefont (ami nem apple, és nem is érintőképernyős, hahah! ) és még egy sípolós tévém is van, az újabb elektronikai szükségletem kiszélesedni látszik egy lap-toppal. Sajnos tisztában vagyok vele, hogy nincs rá keret, igény van.