2012. február 27., hétfő

fogd meg a bokád

Feltűnően nyugodt és laza volt a múlthét, ezért a mostanit meg kell húzni - legalábbis a tanárok úgy gondolják( jó persze, véletlen jött így ki!) , mi tökéletesen elvolnánk dolgozatok nélkül is. A mai hetet is egy kémia dolgozattal indítottuk, ami nem sikerült túl fényesre. A mai német dolgozatot is elnapoltuk holnapra, így a matekdolgozattal együtt az holnapra marad. Szerdán földrajzból írunk, csütörtökön magyar tézét és péntek hatodik órára még befér egy biosz dolgozat. Ez vár ránk a héten, na de nézzük a múlt hetet!

Szerdán harmadik óráról elengedett minket Striga-bá, így időben érkeztünk a könyvtárba. Nemsokára megérkezett a tanár úr is a Petőfi Népe főszerkesztő nőjével és a Baja tv-vel együtt. A nagyjából 40 perces beszélgetésben szó esett a Bélapunkról, a Séta programról, az újságírás alapvető szabályairól, fellapozhattunk régebbi Sétás újságokat, kaptunk témákat és egy-két jó tanácsot az újságíráshoz. Ha minden jól megy, akkor a koncertes cikkem, a csütörtöki Petőfi Népében benne lesz, ami annyira nem lett jó, de valahol el kell kezdeni. Orsi nyilatkozott a Bélapról és a csütörtöki vezércikk is az iskolaújságról fog szólni, ahol Orsi megemlíti a nevemet, mint címlap szerkesztő és fényképész, pedig én nem nevezném magam annak...



Csütörtökön hatodik óra után Bettivel elmentünk a belvárosiba pizzázni, majd az osztályban megírtuk a matekleckét, hogy legalább az ne maradjon estére. Fél 3-ra mentünk a díszterembe, a Nyelvi-partira. Amióta Bélás vagyok, minden évben voltam és úgy döntöttem ezt idén sem hagyom ki. Az osztályból voltunk 5-en, mint angolos-németesek,  majd csatlakozott hozzánk Judit, Orsi és Barbi is, mint franciások és olaszosok és végezetül Yvette tanárnő ült le hozzánk (tavaly is velünk volt), mint oroszos és az összes többi cirill betűs nyelvet beszélő tanár. Csapatunk az ELFEK nevet kapta, tekintve azt, hogy csak 11.-esek voltunk. Harmadikak lettünk a négy csapatból, nem semmi teljesítmény. 


  
Az 5-ös busszal jöttem haza Zsófival. Jót beszélgettünk hazáig, sötét lett mire haza értem. Még be sem léptem a szobámba már itt volt Zsolti, majd Imiékkel kiegészülve lesétáltunk a Halász Csárdába, ahol a többiek már vártak. 12 személyes asztalfoglalásunk volt, torkos csütörtöki vacsorára. A rendelésnél valószínűleg a pincér félreértett valamit, így csak egy fél adag Betyár falatokat kaptam, de nem baj, amúgy sem ehettem volna estére már ilyen "nehéz kaját". (Reflux, én így szeretlek! ) 9 óra körül én haza jöttem, mivel még nem tanultam másnapra semmit, és úgy volt, hogy írunk bioszból és angolból. Zsolti beugrott még egy-két puszira, de nem maradt már itt. Angolból tényleg írtunk, remélem jó lett, bioszból pedig elnapoltunk a jövőhétre, szóval így utólag sajnálom, hogy haza jöttem, de hát mindegy ... 


Pénteken hatodik óra után jöttem haza és úgy éreztem délutánra még befér egy alvás, így a délutánt átaludtam. Aztán elkészültem, felöltöztem "színházasba" és a hatos busszal mentem Bajára. A többiek már egy tömegbe verbuválódva vártak rám, a kis aranyosak! Beültünk a 7 órakor kezdődő " Vörös malom" című musicalre. Többen is láttuk már, de ettől függetlenül mindenki eljött (aki nem volt beteg) és jól érezte magát. Nem mondhatom magunkat példás magatartású osztálynak, így a folyamatos véleményezés, gumicukor, backrolls és mandarin evés (??) valamint a szénsavas idő kibontása állandó és vicces jelenségnek bizonyult, de hát ilyenek a 17-18 éves fiatalok! :-) Színház után az osztályból páran átmentünk a Wikingbe. Még sosem voltam ott, de a többiek már sokat meséltek erről a "menő helyről", így én sem hagyhattam ki és egy nagyon kellemes csalódás volt számomra. Kicsit szűkös, de annál inkább otthonias a légkör. (Legalábbis így első megállapításra). Nem maradtam sokáig mivel Zsoltiék bejöttek értem 11 -re, majd nemsokára már itthon is voltunk. 

Szombat délután itt volt Sára, Zsolti és Imi. Utóbbi kettőt megnyírta anya, majd elmentünk Zsoltiékhoz, ahol megettünk két tepsi olyan valamit, aminek nem tudom a nevét, de hasonló tésztája van, mint a pizzának és hagyma van rajta, meg szalonna meg kolbász, este pedig össze-vissza néztünk mindent a tévébe. Vasárnap a nagy tanulás közepette felhívott Imi, hogy nincs-e kedvem sétálni velük. Volt. Aki hatalmas bölcsességgel kiírta facebook-ra, hogy "juj, itt a tavasz", az biztos, hogy nem volt kint és csak a gép előtt vont le ilyen következtetéseket. Az idő hideg volt, fújt a szél. De nem voltak mínuszok, szépen sütött a Nap, így nagy csomag szotyi és egy fényképezőgép társaságában csatlakoztam hozzájuk és majdnem sötétedéskor értem haza! Este pedig itt volt Zsolti, bár nem sokáig mivel nagyon fájt a feje!














2012. február 21., kedd

nem bűn ma már az, amit kérek

Azt hiszem most már állandóvá vált az az állapot, hogy kedd egy Zsolti mentes nap. De ezért áll a hét nem csak egy napból, hogy azokon még bőven lehessen szerelmeskedni, így a kedd este a zenélés szellemében telt el ismét. 
 
Ma már voltam iskolában (a torkom változatlanul fájt ma is) , ráadásul korán bent is voltam, mivel reggel Neninek helyettesíteni kellett, így a reggeli indulás még korábban volt mint a megszokott. Bementem az osztályba, nem volt a padomnál szék? Ezek már is el is temettek! Szép egy banda! Egyébként sütött a Nap, és viszonylag kint is enyhe volt az idő. 

Holnap el vagyunk kérve negyedik óráról és egy kicsit a harmadik végéről is, mivel találkozónk lesz a Petőfi Népe újságírójával és jelen lesz a tévé is. Ez utóbbi engem nem nagyon érdekel, sőt inkább kicsit lelomboz, de azért remélem jó lesz. Kíváncsi vagyok miket fognak mondani, remélem a számat nem kell majd értelmes beszédre nyitni, nem mindig szokott összejönni az összefüggő beszéd elmondása publikum előtt. Na , de reméljük a legjobbakat! Jakab tanár úr azt mondta, lehet, hogy a vasárnap megírt cikkem Napvilágot fog látni a csütörtöki Petőfi Népében, hát kíváncsi vagyok ... :-)

ő pedig a tolltartóm

2012. február 20., hétfő

nátha


 Tagadhatatlan Szent Johanna Gimi őrült lettem. De ezzel nincsen semmi baj, aki elolvassa ezt a könyvet, az biztos hogy a rabja lesz. Lehet kicsit túlzásba vittem, hogy két egész nap alatt kiolvastam, de legalább erre jó a betegség, hogy bűntudat nélkül olvashatsz egész nap. Péntek délutánra sikerült és befejeznem a csütörtök reggel elkezdett könyvet. Este elmentem táncpróbára, de nem voltunk ott túl sokáig, mivel úgy gondoltuk, hogy táncolunk majd még eleget a hétvégén. Estére megérkezett a várva várt, életkedvet elvevő régi jó barátom: a takony. Azóta megkeseríti mindent percemet, nem kapok levegőt, az orromról, az arcomról és a számról lejött a bőr, mindenhol használt zsebkendő. 

Szombat reggel fél 10-re mentünk be a Kultúrházba, ahová Szilveszter is megérkezett nemsokára. A hétvégén Ördöngösfüzesi táncokat tanultunk. 1 óra körül befejeztük az első próbát, haza jöttünk Nenivel a hurkáért meg a sült kolbászért (amiket a disznóvágáson csináltunk) , amit bent ettünk meg közösen (kivéve engem én gyorsan ettem levest itthon). Délután fél 3 körül kezdődhetett a próba második része, ami nagyjából a fél 6-ig tartott, a fiúknak még tovább. Itthon fürödtem, összepakoltam és mentem Zsoltiékhoz, mivel Szilveszter itt aludt a szobámban, én ezért Zsoltiéknál. Este még felmentünk a Netovábba beszélgetni meg iszogatni, majd vissza Zsoltiékhoz. Egész este iszonyatosan fájt a torkom, nem kaptam levegőt de még is kicsit enyhített rajta a tudat, hogy itt fekszik mellettem.... :-) 



Reggel jól bereggeliztünk, megittam egy bödön forró teát. Vasárnap reggel fél 10-kor kezdődött a harmadik része a próbának, ami fél 2-ig tartott. Nagyon elfáradtunk, izomláz van a kezemben, a combjaimban és a betegségemnek sem tett túl jót ez a másfél napos ugrálás (főleg nem úgy, hogy három napig feküdtem előtte). Délután bevittük a Szilut a vonatra , én pedig gyorsan felugrottam Bettihez a leckéért. Este felé  megírtam életem első cikkét, ami lehet, hogy még a Petőfi Népébe is belekerül, de ez már nem rajtam fog múlni, este pedig itt volt Zsolti, aki gyógyír minden problémára ... 



Mivel 3-4 napja csak szenvedésből állnak az éjszakáim és a próba is lehúzott, anyával közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy ma még maradjak itthon és holnaptól kezdődjék a mókus-kerék!
Esetleg akad olyan, akit érdekelne egy Canon Speedlite 270 EX vaku?

2012. február 17., péntek

mandula téren

Két hete azt hiszem pubbozni készültünk, mivel Balázs végre haza jött és úgy gondoltuk, hogy erre nagyobb hangsúlyt kell fektetni annál, hogy csak szimplán felmegyünk a Netovábba. Mivel ez egy betervezett dolog volt, természetesen nem lett belőle! És az egészben az a legérdekesebb, hogy ez mind önhibánkon kívül történt. Ez a temérdek mennyiségű hó (amitől olyan hangulatom van, hogy fel kéne állítani a karácsonyfát) éppen akkor döntött úgy, hogy leesik. Ezzel nem is lett volna baj, ha azt nem három napig csinálja egyfolytában, ezzel teljesen megbénítva a forgalmat és kizárva azt, hogy bárhova is elmenjünk kocsival. De mivel a hóban is van valami jó, ezért vasárnap felkerekedtünk és elmentünk a dunafalvi töltésoldalba szánkózni. Hiába erősködtem, hogy a csátaljai kutyaiskola erre a célra sokkal alkalmasabb lenne, de senki nem hitt nekem. Ettől függetlenül mindenkiből előbújt a gyerek énje és elég jól eltelt a délután. A lányok már nagyon fáztak ezért őket haza vitte Tamás, ettől függetlenül Zsoltival, Imivel és Csabival négyen átmentünk Csátaljára. Egy kisebb óvodányi gyerek volt kint és voltak annyira nagylelkűek, hogy kölcsön adtak nekünk egy nejlon zsákot ( szerintem még sosem írtam ne azt a szót, hogy nejlon :D , ja meg azt se hogy jénai meg hogy dunsztos üveg) és kedvünkre csúszkálhattunk lefele a meredek havas lejtőkön. Végeredmény három teljesen átfagyott huszonéves fiatalember, lefagyott végtagok, jeges szempillák, egy kibicsaklott csukló és egy törött szánkó! De megérte! 



A következő hétvége ettől mondhatni még jobb volt. Pénteken számomra eredetileg egy partifotózás volt betervezve, csak sajnos azt a partit eltörölték a rossz időre való tekintettel. Ennek örömére Zsolti itt volt nálam és inkább nem mentünk sehova. Szombat reggel takarítottunk. Azért merem használni a királyi többest mivel kivételesen nekem is közöm volt a dologhoz. Nagyjából enyém volt az első részleg meg a fürdő. Még a fürdővel végeztem a húgom jött utánam egy hegedűvel és mindent eljátszott amit a világon el lehet játszani egy hegedűvel. Délután eljött Sára és sütikészítés után belekezdtünk a Miki-egér fülek gyártásába. Ez kicsit több időt vett igénybe mint amennyit szántunk volna rá, de a végeredményt látva és nem sajnáltam.

Mickey & Minnie
  6 előtt mindenki elkészült (nem volt egy egyszerű folyamat), majd bementünk a Műv.házba, Neni és Anya mint Ludas Matyi és a lúdja, Zsolti és én, mint Piroska és a farkas. Rengetek sok ötletes jelmez volt, a díszítés gyönyörű volt (péntek este bent voltunk segíteni mi is, tényleg nagyon jó lett). Zsoltival megkaptuk " a legennivalóbb pár " oklevet, nyertünk sok mindent a tombolán és anya noszogatására segítettem kiosztani a tombolát is. Nem nagyon akartam ott parádézni tetőtől talpig farkas bundába. 3 óra után jöttünk haza nyakig érő hóban. 


Vasárnap estefelé megnéztük a Zathurát a tévében, és estére ettünk 12 tojásból szalonnás, kolbászos, hagymás tojásrántottát. Hétfőre pedig hószünetet kaptunk az iskolától. Ennek örömére csak hétfőn tanultam és azt sem vittem nagyon túlzásba. Kedden attól függetlenül, hogy mindenki Valentin-napi lázban égett, minket az osztályban ez egy cseppet sem hatott meg. Mi leginkább Bálint névnapjának és Martin 18. szülinapjának örültünk és annak, hogy elmaradt a hatodik matekóránk. Zsoltival nem is találkoztunk, részünkről ennyit a szerelmesek ünnepéről (mert nálunk mindennap Valentin-nap van, blaahhh). Húgommal voltunk este gitározni, ami nagyon jó volt. Annyira kikapcsol és leköti a figyelmemet, hogy kizárok minden oda nem való dolgot. Meg amúgy is imádom azt a számot, amit tanulunk , a hármas hangzatokat már nem annyira. Aztán este már komolyabban neki álltam tanulni a kémiát, amitől nemes egyszerűséggel hányingerem van. Azt hiszem sokat segítene, ha mondjuk kémián talán az anyagra figyelnék/nénk és nem a következő óra anyagaival foglalkoznánk, de ha valami ilyen szinten nem érdekel, akkor az igen nehéz. Lényeg a lényegében, annyira felidegesítettem magam rajta, hogy nem tudok semmit, hogy nagyüzemi puskagyártásba kezdtem. Lefeküdtem aludni, de felébredten óránként arra, hogy nem tudok aludni, hogy nem bírok nyelni a mandulámtól, hogy lüktet mindenem és fázok meg melegem van és minden egybe. Elég ramatyul éreztem magam már reggel is, de gondoltam, ha megírjuk a kémiát, akkor elmúlik ez az érzés. Hát sajnos ez nem így lett. Egyre rosszabbul lettem, megfájdult a fejem, a torkom meg csak szorított és nem bírtam nyelni. nagyszünetben még ott voltam a Séta-programos megbeszélésen. Eddig nem nagyon állt össze a kép, hogy mit is keresek én ott. Múlt héten szólt Orsi, hogy mennem kell valami össznépi fényképezkedésre, én meg szót fogadtam és mentem. Kaptunk Jakab tanár úrtól, Nat Geo magazint és egy Petőfi Népét (így immáron kettő volt nálam, hahaha) és egy kisebb eligazítást, hogy mi is lesz a dolgunk. Örülök neki, ez tényleg jó lesz!

(Neni hozta haza tegnap, hogy a tegnapi Petőfi Népében már benne voltunk, hogy a márciusi számban, már benne lesznek az írásaink és ha minden jól megy akkor a fényképeim is )

 Késve értem be angolra, de addigra nagyon rosszul voltam. Szóltam az osztfőnek még óra elején, hogyha egy mód van rá, akkor legyen szíves elengedni haza mert nem állok a helyzet magaslatán. Egyből elengedett, de kellett még írnom egy angol írásbelit előtte. Tanultam rá már múlt órára, de szünetbe nem néztem át, úgyhogy összeszedtem az összes szót amit ismertem angolból (ez nem tartott túl sokáig, ismerve az angol szókincsemet.... ) és megírtam, lett amilyen lett. Óra után kimentem a buszmegállóba és az első busszal haza jöttem. A tüdőm majd kiesett, és annyira fájt a torkom, hogy a második Mebucaint ettem meg egy órán belül. (Tudom, hogy csak 4 óránként szabadna bevenni, de már teljesen immúnis rá a szervezetem). A buszról egyből elmentem orvoshoz, ez visszagondolva egy nagyon jó gondolat volt (tekintve az érkezési sorrendbe történő behívást) mivel fél órán belül tele lett váró köhögő, orrot fújó gyerekekkel. ( őőő... én még gyerekorvoshoz járok, ciki?) Természetesen antibiotikumot írt fel meg fájdalomcsillapítót, de amint haza értem egy hisztirohammal társítva előadtam anyának, hogy inkább megdöglök a torokfájásba, minthogy megint másfél hétig antibiotikumot szedjek. Ő ezt látva rögtön felhívta a Beke doktor urat, aki 7 évvel ezelőtt megszabadított az orrmanduláimtól, aki 5 körülre adott időpontot. Aztán én megint elkezdtem hisztizni és a földhöz csapkodni mindent, hogy én nem fogok a bajai kórházba feküdni , sem vérvételre menni sem semmit, aminek köze van a kórház szóhoz. Visszamentünk Bajára, Anya gyors megvette nekem a Szent Johanna Gimi 5-öt, hogy egy kicsit csillapítsa a rossz kedvemet. Ez sikerült neki, aztán mondtam, hogy lehet kérek matricát is a doktortól, ha megvizsgált. Bementünk a bankba a Neniért,  kettő semleges mondatot szólt nagyjából hozzám és azok sem voltam bántóak vagy ilyesmi, de ott helyben elsírtam magam. Utána elmentünk az orvoshoz, egy órát vártunk ott nagyjából, de képes lettem volna ott ülni egész este, csak hogy megmondja, hogy mit csináljak a hülye manduláimmal. Bementünk és rögtön megvizsgált az első mondata az volt, hogy a manduláim nagyon is maradnak és teljesen szükségtelen, hogy kiszedje őket. Legszívesebb a nyakába borultam volna, de legalábbis megöleltem volna, hogy te vagy én emberem. Reméltem, hogy a  vizsgáltat részét megúszom annyival, hogy belenéz a számba és kész. Amikor azt mondta, hogy akkor most kicsit megnyomná a manduláimat, hogy jön-e belőlük genny, kezdtem kicsit aggódni. (Csodálom, hogy a fogszabályzásnál a mintavételt megúsztam hányás nélkül, ő meg le akar dugni egy, pontosabban két pálcát a torkomon. Nem bírom, ha a számba turkálnak emberek. Jó ég! ) Öklendeztem kicsit, aztán finoman jeleztem, hogy ideje lenne kivenni azokat a pálcákat a számból. Nem volt semmi, ami kijött volna belőle, az csak megerősítette azt, hogy nem kell kivenni őket. Aztán egy fém rudat lenyomott a torkomon (jó nem nyomott len, de úgy  éreztem!) , a nyelvemet meg egy gézzel kihúzta, mondván megnézi, hogy milyen a nyelőcsövem. Ez sem tartozik a legkellemesebb élményeim közé, de túl vagyok rajta! A diagnózisom pedig a következő lett. Szépen sorjában elmondta, hogy mit látott és mi miért van úgy (kannaporc és egyéb hasonló kifejezéseket mondott, amiket be tudtam azonosítani, hogy mik azok és hogy hol vannak, hála a biosz órának), majd megállapította, hogy ami nekem van, az nem más mint a reflux. Ismét a biológia óra jutott eszembe és derengett valami gyomorsavról meg társairól, de aztán ezt is kifejtette. Az a lényeg, hogy a gyomorszájam nem záródik rendesen és a gyomorsavam feljön és szétmarja a manduláimat, meg a nyelőcsövemet meg éppen amit. A gyomorsavam meg  azért sok és azért nem csinálja azt amit neki kéne, mert folyton görcsölök és idegeskedek (pedig ő nem is tudta, hogy egy dolgozat nekem álmatlan éjszakákat tud okozni). Kénytelen voltam vele egyet érteni, mert minden stimmelt amiről beszélt. (Visszagondolva, hogy mindig reggel voltam rosszul, mert vízszintben aludtam, hogy töri dolgozat előtt rendszerint rosszul voltam meg a kémiák előtt is) Kaptam sok-sok jó tanácsot és utasítást, hogy a jövőben mit hogyan kell tegyek illetve mit nem szabad. Kaptam kétféle gyógyszert amit most három hétig kell szedjek és be kell tartsak mindent ami mondott. (Se édesség, se nehéz étel, se nagyon fűszerese, se szénsavas üdítő, ezen felül sem dohányozni sem alkoholt nem ihatok (ez utóbbi kettővel nem lesz sok baj), lefekvés előtt három órával kell egyek és igyak, a fejemet pedig magasra kell rakjam alváshoz ... )) Ezeket hallva kicsit megrökönyödtem, mi lesz velem, a fő pörkölt evővel? Ráadásul elég nehéz lesz egészséges étrendre áttérni, hogy semmiféle zöldséget és gyümölcsöt nem eszek... Elmentünk kiváltani a gyógyszereimet aztán nem sokkal később jöttünk is haza. A fejem olyan szinten fájt, hogy alig bírtam tartani a fejemet, letusoltam és aludtam.


Tegnap reggel nagyon jól éreztem magam, nem volt semmi bajom, főleg attól, hogy este itt volt Zsolti, akit hétfő este óta nem láttam (igen, ez nekem már sok idő... ), leszámítva azt, hogy még a többiek délben disznópörköltet ettek én addig krumpli pürét és natúr csirke húst. Estére azonban kicsit megfájdult a fejem meg a torkom is. És ez mára sem lett jobb, sőt egyre rosszabb. A torkom ég, mar, fáj szúr és mindent amit csak tud csinálni, a fejem pedig hasogat és majd leesik a helyéről és ezt tarkítják különféle hőhullámok. Tekintve, hogy hétvégés próbánk lesz Szilveszterrel (aki mellesleg elfoglalja a szobámat, grr) nem túl jók a kilátásaim...

16

2012. február 1., szerda

please be good to me !


Manapság az embernek saját magára nincs ideje, nem hogy rendszeresen blogot vezetni. No de, ez legyen a legnagyobb bajom és akkor ki is egyeznék mindennel. Félreértés ne essék: én nem akarom játszani a haldokló 17 évest, aki eret akar magán vágni, mert szar az élet ...


Két hete pénteken két kocsival bementünk 6 órakor Bajára a Kultúr-Palotába Juhász zenekar koncertre. Szomorú dolognak tartom, hogy mi, mint táncegyüttes, mi sem voltunk ott teljes létszámmal és egyesek mindenféle pitiáner kifogásokkal mondták le ezt a programot. Elvégre nem ítélhetem meg, hogy kinek mi a fontos és hogy alakul egy péntek estéje, de minden esetre elgondolkodtató. Lényeg a lényegében, a koncert nagyon jó volt. Ölveczky (aki csak klarinéton, harmonikán, szaxofonon, furulyán játszott és mellesleg énekelt is) nagyon örült nekünk. A koncert után berontottunk az öltözőbe cd-t dedikáltatni, majd 10 óra körül értünk haza. Zsoltival akadt egy kisebb nézeteltérésünk amit most nem szeretnék kifejteni, mert már tárgytalan. (Hol voltunk 4 órán keresztül, csak a Beatles tud 4 órás koncertet adni...) Szombaton délután 2 órára mentünk be táncolni, ahol szerény személyen és Sára képviseltette magát a nagyobb generáció leánykarából. SZÉP! Hasonló véleménnyel vagyok mint a fent említetteknél. Este felé eljött Zsolti és lementünk a Halász Csárdába, mert szerettünk volna pizzát vacsorázni. Nagy meglepetésünkre, lent volt anya és apa is, pedig nem is tudtunk egymás szándékairól. Leültünk egy asztalhoz és több mint 2 órát sztorizgattunk (legfőképp apa). Apa és Zsolti még úgy sem nagyon ültek egy asztaltársaságnál, úgy hogy különösen jó volt. Aznap estére halvány tervként felvetettük, hogy megyünk Poló-bálba. De mivel olyan 10 óra után a társaság nagy része inkább alvásra adta a fejét, a presszóban pedig ismét nem ütötte meg sem a társaság, sem a kedv azt a  bizonyos színvonalat, inkább haza jöttünk és megnéztünk valami filmet. 


 Múlt pénteken ismét táncpróba lett volna. Illetve volt is, Sárának szalagavatója volt, tehát ő nem volt próbán, így maradtam én egyedüli "nagy". Sem nagynak, sem táncosnak nem éreztem magam. A kicsiknek megtanítottuk anyával a szilágysági lány részt, és így nagyjából ebből állt a próba. Később Imi és Zsolti társaságában felmentünk a Netovábba vacsorázni és néztük a vízilabda meccset. Szombat reggel 6 óra keltem, de nem vetett ki az ágy majdnem 7 óráig. Fél 8 körül értünk le a tanyára, ahol a fiúk már vártak, egyesek pedig elaludtak a nagy várakozásban. A disznó megölésének időpontja a 6-fél 7es kezdettől jócskán eltolódott, de így is minden remekül alakult. A kislányok, energiát és könnyeket nem sajnálva pucolták a hagymát, én pedig hangya szorgalommal hordtam a forróvizet és nem utolsó sorban fényképeztem. Lépésenként nem szeretnék elmesélni egy disznóvágási folyamatot, de tényleg nagyon jó volt! Nem érdekelt, hogy hideg van, hogy minden tiszta vér, hogy mindenhol belső szervek, hogy fel kellett kelni. Szép csapatmunka volt! Délután lejöttek Zsoltiék is egy kicsit, felmérni a terepet. Addigra már ebédeltünk, és már csak a kolbász hús bekeverés maradt hátra. Igen szórakoztató jelentre sikerült, ami Misi nem igazán józannak mondható állapotából adódik, de ahogy megfogalmazta " ez a nap erre van szánva". Feljöttem Zsoltiékkal és mint egy csecsemő egy órán belül elaludtam. Ő elment a fiúkkal Bajára focizni, értem pedig feljöttek Laciék 5 óra körül. 


Mikor leértünk a társaság egy része kicserélődött. Lent voltak a Bögi-gyerekek is, Imiék. Kész lett a paprikás, ami nekem nagyon ízlett. Majd 9 óráig menekültem két őrült műanyag motort hajtó gyerektől, megettünk egy tálca sportszeletet és nem utolsó sorban nagyon jókat gitároztunk! Az est további része pedig elég érdekesen alakult. maradjunk annyiban, hogy After Dark buli volt a presszóban, ahol Zsolti társa Szatyor mellett Jack Daniel's barátunk lett, így miután leöntöttek egy üveg szódával jobbnak láttam haza jönni! :D Vasárnap délután egy élménydús beszámolót hallottam Zsoltitól, aki próbálta összetenni a tegnap éjszakából megmaradt képeket.... :-) 



Az elmúlt két iskolás hét szörnyen rossz volt. De lassan tényleg kezd vigasztalni az a tudat, hogy ettől már csak tényleg rosszabb és nehezebb és hosszabb és kimerítőbb lesz, próbáltunk jópofát vágni az egészhez. Több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel sikerült. Minden napot, egy véget nem érő szenvedésnek éltünk meg és mindig csak arra kaptunk fel a fejünket, hogy már megint itt ülünk az osztályteremben és következő órán ismét számon kérés lesz.
Lassan mi is ott tartunk (és megjegyzem nem tudom elhinni), hogy faktot kell választani. Finoman szólva is nagy sz*rban vagyok, mivel fogalmam sincs, hogy mi lenne nekem az ideális emelt szint. Semmiből nem vagyok olyan nagyon jó és semmit sem szeretek annyira, hogy lelkifurdalás nélkül meg tudnám jelölni. Németet nem tudok választani, mivel abból eleve heti 5 órám van, az angol pedig ha minden jól megy, az osztályfőnök fogja tartani, mint szakkör, így az nem számít faktnak (választhatunk majd még mellé, ha beleférünk az óraszámba) . Én ennek személy szerint nagyon örülök, mivel rengeteg tanulnivalóm van még, szörnyen rossz angolos vagyok. Törit annyira nem szeretnék az alap szintem sem olyan biztos, mi lenne velem egy emelttel? A bioszt meg azért nem, mert teljesen kizárt, hogy olyan terültre mennék tovább, ahová kellene. Fizika, kémia, matek helyből kizárva. És jelenleg ennél a gondolatmenetnél tartok, amit tegnap este anya segített megfogalmazni a konyha asztalnál ülve (miközben tömtem a fejem kemencében sült krumplival) Mi lenne ha info faktra mennék? Igaz, egy év most kimaradt. De remélem be tudnám hozni. Nem akarok én sem bölcsész, sem jogász sem egyéb ilyen kaliberű ember lenni, főleg a mai oktatási rendszerben. Szívesen írnék újságot (bár ahhoz nem ártana egy kis tehetség), fényképeznék, cikkeket írnék. Mi szeretnél lenni? Cosmopolitan főszerkesztő! Ilyet melyik iskolában lehet tanulni?! ... Teljesen tanácstalan vagyok. A kommentelés eddig sem volt túl népszerű itt a blogon, de most arra szeretnék kérni mindenkit, hogy akinek van használható véleménye, személyes tapasztalata, esetleg ötlete, hogy mégis mi a jó francot kezdjek magammal, kérem ossza meg! Bár én abban is hiszek, hogy a faktválasztásnak semmi köze sincs ahhoz, hogy merre szeretnél tovább menni.. tovább? merre?

___________________________________________________________

elképzelés...  :-)