2012. január 31., kedd


A közeljövőben ígérem jelentkezni fogok egy összeszedett bejegyzéssel, de jelenleg se időm, se energiám nincs ilyenekre. Ma délután voltunk Fecóval fényképezni, abból láthattok egy kis előleget. 

2012. január 16., hétfő

boldog szülinapot, Sára ♥

A múlt héten több alkalommal sem jött el a Zsolti, így hát elhatároztam, hogy kezdek magammal valamit. Kerestem a neten Rubint Réka videókat és azokat csinálgattam. Nagyon jól esett először, másnap már kicsit nehezebben ment. Harmadjára már komoly akaraterő kellett ahhoz, hogy végig csináljam. Majd hozott nekem Kristóf egy teljes dvd-t, amiből elsőre megcsináltam 20 percet. Tudtam, hogy több nem is esne jól. Majd előveszem az akaraterőmet és próbálom rendszeresen csinálni, de hogy mi lesz ebből....

Múlt héten kedden este ismét mentünk gitározni. Ez volt ez eddig legjobb gitáróra Imivel. Elkezdtünk megtanulni egy Pink Floyd számot, tanulgattuk a fekvéseket. Élveztem, jó volt! Szerdán iskola után Zsolti anyukájának a szülinapját ünnepeltük a Malomba, ebéd formájában. Szokásomhoz híven pizzát ettem, nagyon finom volt, mondjuk a Malomban minden az. Csütörtök délután Sáráéknál voltunk, mivel 19 éves lett. Bolognait ettünk, régi képeket nézegettünk és mire észbe kaptunk már fél 8 volt. 

Pénteken délután bementem negyed 5-re anyához az óvodásokhoz táncpróbára. Jól esett lelazulni a törpékhez, tűzvízrepülőzni és nevetni azon, hogy a "gödröt" szót úgy mondják ki, hogy "godolot" . Fél 6-tól volt nekünk is próbánk. Nem tudom, hogy egyesek miért csinálhatják meg, hogy "nincs kedvem" indokkal nem jönnek el. Úgy csinálnak mintha én annyira szerettem volna a péntek estém egy részét szilágysági átvető lépések megtanulásával tölteni. (Illetve nekünk gyakorlásával, mivel nagyjából 3 évvel ezelőtt tanultuk, csak épp felzárkóznak a kicsik). Estére Zsoltival megnéztük a Forest Gump-ot, ami nagyon jó volt. 
 

Szombaton délután elköszöntünk Ronny barátunktól, aki májusig ismét Svájcban fogja leélni mindennapjait. Este a Netovábban megfőzték egyetlen Maszat disznónkat. A fiúknak ízlett én inkább kihagytam. Nem sokáig voltunk fent, mivel elvileg a világ ellen voltam... mindegy, elmúlt. Megnéztük a Sasszem című filmet, majd besétáltunk a presszóba, csak nem tudom minek. A színvonal a színvonal alatti vonal alatt volt és valahol még ez alatt egy kicsivel... Vasárnap reggel fél 9-kor keltem. 10-re mentünk be a Műv.Házba gitározni. Kicsit álmoskásan indult a reggel, de végére egy jó hangulatú próba sült ki belőle. 


Haza jöttem, ledobtam a gitárt és mentem Zsoltiékhoz. 4 szülinap volt a családban. A halászlé eszméletlen finom volt. 3 torta, sütik, és az a közösség, na meg a 10 évvel ezelőtti régi videók visszanézése.... nagyon jól éreztem magam. A mai nap pedig szörnyen hosszú és unalmas volt, kikaptuk a félévit, holnap dupla angol, ne! 


_______________________________________________________________

Van pár pillanat amiért megéri élni,
Látszólag semmiség az ember mégis érti...
15


2012. január 9., hétfő

Új esztendő, vígság szerző ...

A hangom nem tért vissza, sőt a következő 3 napban csak minimális volt. Szörnyű és egyben nagyon vicces volt. A szilveszter éjszaka nem volt túl pörgős, de annál inkább mókás hangulatban telt el. Nem volt semmi buli, semmi drasztikus jelleget öltő alkoholfogyasztás, szomszéd kertjébe hányás, sem szörnyű másnap. Kolbászos szendvicset ettünk, kártyáztunk és Mickey egeres üvegből ittam a gyerekpezsgőt. Fél 2 után elgyalogoltunk a haza és hajnalig fent voltunk Zsoltival. Balázs kimondta a 2012-es első nagy igazságát: azokkal töltöttük a szilvesztert akikkel legtöbbet voltunk 2011-ben. Ez az állítás úgy nagyjából megállja a helyét és már egyáltalán nem bánom, hogy nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget. Talán majd jövőre, elvégre akkor már nagykorú leszek... :-)




Vasárnap délután Zsoltiéknál megnéztük a Párizsból szeretettel című filmet, ami nagyon jó. Amennyire rossz volt az legsötétebb óra, most annyira élveztem ezt a filmet. Később hívtak a fiúk, hogy bemennek a presszóba beszélgetni, ezért eljöttek értünk is, hogy mi sem maradjunk ki semmiből. De mivel minden út a Netovábba vezet, most sem volt ez másképp. Felmentünk, majd később csatlakoztak hozzánk Ronnyék, Alenék, Sáráék és a végén megbeszélés nélkül mindenki egy helyen volt, az év első napján. Hétfőn reggel átmentem az orvoshoz, mivel akkora már elviselhetetlen volt a torokfájásom. 1000g-os Curam, Fortedol és egyéb nyalánkságok. Kiváltottam a gyógyszereim. Ki kell szedni a mandulám,nincs mese! este bementünk a presszóba gitáros meeting-et tartani, ugyanis jelenésünk volt pénteken az "Őszi napfény" bácsborsódi idősek otthonában és arra készültünk (ami megjegyzem annyiból állt, hogy különféle szilveszteri történeteken röhögtünk, megittunk egy két sört, a szerencsétlenek akik meg voltak/vannak fázva azok forró teát.) Este itt volt még Zsolti, aztán hangolódtam az iskolára és nyalogattam a sebeimet, hogy megint eltelt a téli szünet, de nem baj, mert nagyon jó volt!

Kedden első órában be volt ígérve egy fizika dolgozat, amit végül is elnapoltunk csütörtökre. Azt hittem, hogy ezzel milyen nagy szerencsénk van, de a kivégzést felesleges napolgatni. A múlt héten nagyjából minden a félévi hajtásról és a jobb jegy szerzésről szólt. Angolból írtunk egy dolgozatot ami ötös lett, így megkaptam félévre angolból az ötöst. Sosem voltam még angolból ötös , úgy, hogy örvendjünk együtt! Németből is feleltem az is ötös lett. Becsúszott egy két dolgozat négyes is, de ez nagyon úgy hangzik mintha stréber lennék, úgy hogy nem is ecsetelem tovább, majd esetleg a félévi eredményem napvilágot lát itt a blogon :P Kedden este mentem most már ténylegesen gitárórára. Húzós volt, ritmusgyakorlatok és társai és az Apám hittét is elkezdtük különböző akkordbontásokba. Az össznépi felszólalás előtt mondom, hogy akadnak olyanok is akik ezt a számot azelőtt is szerették, mielőtt a Baricz Gergő elénekelte- lásd: én. Ami egy kicsit érdekesebbnek mondható az a pénteki napom.

6 órám lett volna, de csak 4 órát voltam bent, 11:40-es busszal jöttem haza. Rosszul létig ettem magam krumplipaprikással, gitárt vettem a hátamra és már szaladtam is a találkozó helyre. Már mindenki ott volt, rám vártak, pedig 1 óra előtt 5 perccel értem oda, szóval nem késtem el. Bácsborsódig nevettünk a kisbuszba, szokásunkhoz híven. Amikor odaértünk letettük a gitárokat, körbe néztünk, bár jól ismertük a helyet tavalyról, azzal a különbséggel, hogy most nagyobb kedvvel mentem oda, mint tavaly. Megvendégeltek minket, ráadásul nem is akárhogyan. Mindent ehettünk-ihattunk ami szem-szájnak ingere. 2-kor kezdődött a műsor. Az ott lakók, az ápolók, egy német nemzetiségi gyerek tánccsoport valamint mi, a gitárosok adtuk a műsort. Az ápolók egy vicces jelenetet adtak elő favágók címmel, jópofa volt, tényleg. A lakókból álló énekkar pedig különféle énekekkel készültek, mindet ismertem. Először tényleg kicsit megrémített a látvány. Tolókocsiban ülők, különböző betegséggel rendelkező emberek, akiknek esetleg ez jelenti majdnem minden örömüket, hogy énekelhetnek? Ebbe azért érdekes bele gondolni. Pillanatok alatt átment bennem az a rossz érzés egy igen csak kellemesnek mondhatónak. Gyorsan bepakoltunk, eljátszottunk 5-6 számot, amit a többiek velünk együtt énekeltek. Elénekeltük a Himnuszt, ( elvégre újévköszöntés volt) pezsgőbontás és indult is a bál, ami igen szolid volt és visszafogott, de odaillő. Visszamentünk abba a helységbe, ahol a megvendégelést kaptuk. Temérdek mennyiségű pogácsát és almalevet pusztítottam el. (Hogy én, hogy szeretem az almalevet és sosincs itthon.... na majd felvetem ezt az ötletet a kiccsaládnak) Az egyik ápolónő mesélte, hogy voltak olyan beteg emberek, illetve idősek, akik emlékeztek a tavalyi szereplésünkre, pedig az ápoló állítása szerint arra nem szoktak emlékezni, hogy mi volt tegnap, és voltak olyanok akik csak miattunk jöttek el ide. Ez úgy gondolom, azért nem semmi teljesítmény. Már megéri csinálni ezt az egészet, ha egy ember is örömét leli benne (persze rajtunk kívül) . 5 órakor mentünk vacsorázni, majd megnézhettük az egykori Latinovics kastélyt. A haza felé vezető út roppant szórakoztató volt, nagyjából egy 6 éves szintjére süllyedtünk le, ugyanis a cél az volt, hogy a kanyarokba összenyomjuk a mellettünk ülőt. Na most ez azért volt számomra külön jó,mert középen ültem és Janika valamint Bögi ültek mellettem. Mindegy, ott kell lenni........! :D Amint kiszálltam a kisbuszból egyből mentem táncpróbára. Nem volt ott a táncos ruhám, ezért úgy ahogy voltam úgy táncoltam. Eltáncoltuk a bődit kétszer, szilágysági, baracskai egy kis mezőségi a végére, majd a fiúk kalotaszegi-ztek, tanulják a legényest. Tánc után egyből mentem Zsoltiékhoz. Sára volt csak otthon, anyukájuk adott cukrot a torkomra, ami azt hiszem jót tett neki. Klaudia csatlakozott hozzánk, majd elsétáltunk Ronnyékhoz, ahol a fiúk már javában gyülekeztek és főzték a Csongor szülinapjára megígért paprikást. Amint kész lett a kaja, kocsikkal felmentünk a Netovábba, ahol Csongi baráti társasága már ott volt. Én vittem a tortát, ennek köszönhetően tiszta tejszínhab lett a szövetkabátom! :D 


A vacsora nagyon finom volt és egész jó hangulat kezdett kialakulni, mikor mindenki haza ment "bulizós ruháért", én úgy döntöttem, ha már egész nap egy ruhában voltam, történjen bármi az éjszaka én már haza nem megyek átöltözni. Ez így is lett, két kocsival, Bajáig elfogyott egy üveg Jack Daniels, a cél pedig: The Riverside Pub. Mikor bementünk alig voltak bent emberek, de a végére elég szép számot felölelő társaság gyűlt össze. Annyira nem rajongom az R 'n' B zenéért, de ennek most ott volt a helye, hatalmasat buliztam rá két ásványvízzel. Fényképezkedtünk, amiből 3 képet nem raktak fel. Ezúton szeretnék panaszt tenni a partyfotózás kimenetelére. Micsoda dolog az, hogy nem rakják fel az összes képet? Utána fogok járni... 4 óra körül indultunk haza. A kocsiban Gábor megkérdezte, hogy egyébként milyen zene volt? Hazáig szakadtunk a röhögésen .... :D



Szombaton reggel 9 körül keltem fel, mivel tudtam, hogy nekem történelmet kell tanuljak. Ettem egy májkrémes kiflit, majd délután itt voltak a rokonok. Neki álltam tanulni, de folyamatosan csukódtak le a szemeim. Jobbnak láttam inkább lefeküdni aludni, így valamikor 7 órakor keltem fel. Később eljött Zsolti és felmentünk a Netovábba ismét, majd éjszaka nálunk voltunk... :-)
Vasárnap korán keltem és az ebédelésen kívül nem is csináltam mást egész nap mint tanultam, tanultam, tanultam a történelmet. Mikor úgy éreztem, hogy már semmi nem fér a fejembe, hajat mostam és lebonyolítottam a vasárnap esti tisztálkodási szertartást. Este itt volt Zsolti és különösen hülyék voltunk, biztos front volt. Két dilis... lényegtelen, imádom! :-)


A mai napnak reggel azt hittem még sosem lesz vége. Kaptam kémiából meg fizikából a beadandóra két ötöst! Juppé, megérte a szünetbe szenvedni vele. Első órában kémiából lezárás megkaptam a négyest. Örülök! Majd mikor Réti tanár úr közölte, hogy végül is ez nem témazáró lesz hanem csak egy átlagos írásbeli felelet, leírhatatlan érzés fogott el , valahol a sírás és az én "kinyírom ezt a pasit" érzést közt voltam valahol. Nagyjából 15 oldal tömör száraz anyagot tanultunk meg, sok kidolgozott kérdés. Egyetlen egy nem volt, természetesen az én csoportomtól ezt kérdezte, nesze neked sok tanulást, b*szd meg Murphy! Humánból sikerült a félévi 'viszgám', tesiből megkaptam az ötöst ... és akkor szerdán félév! Ki kell bírni..., aztán kezdődhet minden az elejéről. 

Itthon ettem a vasárnapi kakaspaprikásból. (Azt hiszem kezdek nagyon sok paprikást enni, de hát nincs mit tenni... ) Majd neki álltam tanulni, estére pedig kemencében sült krumpli, főtt tojás, ecetes lila hagyma, szalonna, kolbász.... majd leírom mit álmodtam! :D Zsolti nem jött ma, tanul! hahahaha .... :D 

Új esztendő, vígság szerző ...

A hangom nem tért vissza, sőt a következő 3 napban csak minimális volt. Szörnyű és egyben nagyon vicces volt. A szilveszter éjszaka nem volt túl pörgős, de annál inkább mókás hangulatban telt el. Nem volt semmi buli, semmi drasztikus jelleget öltő alkoholfogyasztás, szomszéd kertjébe hányás, sem szörnyű másnap. Kolbászos szendvicset ettünk, kártyáztunk és Mickey egeres üvegből ittam a gyerekpezsgőt. Fél 2 után elgyalogoltunk a haza és hajnalig fent voltunk Zsoltival. :-) Balázs kimondta a 2012-es első nagy igazságát: azokkal töltöttük a szilvesztert akikkel legtöbbet voltunk 2011-ben. Ez az állítás úgy nagyjából megállja a helyét és már egyáltalán nem bánom, hogy nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget. Talán majd jövőre, elvégre akkor már nagykorú leszek... :-)

Vasárnap délután Zsoltiéknál megnéztük a Párizsból szeretettel című filmet, ami nagyon jó. Amennyire rossz volt az legsötétebb óra, most annyira élveztem ezt a filmet. Később hívtak a fiúk, hogy bemennek a presszóba beszélgetni, ezért eljöttek értünk is, hogy mi sem maradjunk ki semmiből. De mivel minden út a Netovábba vezet, most sem volt ez másképp. Felmentünk, majd később csatlakoztak hozzánk Ronnyék, Alenék, Sáráék és a végén megbeszélés nélkül mindenki egy helyen volt, az év első napján. Hétfőn reggel átmentem az orvoshoz, mivel akkora már elviselhetetlen volt a torokfájásom. 1000g-os Curam, Fortedol és egyéb nyalánkságok. Kiváltottam a gyógyszereim. Ki kell szedni a mandulám,nincs mese! este bementünk a presszóba gitáros meeting-et tartani, ugyanis jelenésünk volt pénteken az "Őszi napfény" bácsborsódi idősek otthonában és arra készültünk (ami megjegyzem annyiból állt, hogy különféle szilveszteri történeteket röhögtünk, megittunk egy két sört, a szerencsétlenek akik meg voltak/vannak fázva azok forró teát. Este itt volt még Zsolti, aztán hangolódtam az iskolára és nyalogattam a sebeimet, hogy megint eltelt a téli szünet, de nem baj, mert nagyon jó volt!

Kedden első órában be volt ígérve egy fizika dolgozat, amit végül is elnapoltunk csütörtökre. Azt hittem, hogy ezzel milyen nagy szerencsénk van, de a kivégzést felesleges napolgatni. A múlt héten nagyjából minden a félévi hajtásról és a jobb jegy szerzésről szólt. Angolból írtunk egy dolgozatot ami ötös lett, így megkaptam félévre angolból az ötöst. Sosem voltam még angolból ötös , úgy, hogy örvendjünk együtt! Németből is feleltem az is ötös lett. Becsúszott egy két dolgozat négyes is, de ez nagyon úgy hangzik mintha stréber lennék, úgy hogy nem is ecsetelem tovább, majd esetleg a félévi eredményem napvilágot lát itt a blogon :P Kedden este mentem most már ténylegesen gitárórára. Húzós volt, ritmusgyakorlatok és társai és az Apám hittét is elkezdtük különböző akkordbontásokba. Az össznépi felszólalás előtt mondom, hogy akadnak olyanok is akik ezt a számot azelőtt is szerették, mielőtt a Baricz Gergő elénekelte- lásd: én. Ami egy kicsit érdekesebbnek mondható az a pénteki napom.

6 órám lett volna, de csak 4 órát voltam bent, 11:40-es busszal jöttem haza. Rosszul létig ettem magam krumplipaprikással, gitárt vettem a hátamra és már szaladtam is a találkozó helyre. Már mindenki ott volt, rám vártak, pedig 1 óra előtt 5 perccel értem oda, szóval nem késtem el. Bácsborsódig nevettünk a kisbuszba, szokásunkhoz híven. Amikor odaértünk letettük a gitárokat, körbe néztünk, bár jól ismertük a helyet tavalyról, azzal a különbséggel, hogy most nagyobb kedvvel mentem oda, mint tavaly. Megvendégeltek minket, ráadásul nem is akárhogyan. Mindent ehettünk-ihattunk ami szem-szájnak ingere. 2-kor kezdődött a műsor. Az ott lakók, az ápolók, egy német nemzetiségi gyerek tánccsoport valamint mi, a gitárosok adtuk a műsort. Az ápolók egy vicces jelenetet adtak elő favágók címmel, jópofa volt, tényleg. A lakókból álló énekkar pedig különféle énekekkel készültek, minden ismertem. Először tényleg kicsit megrémített a látvány. Tolókocsiban ülők, különböző betegséggel rendelkező emberek, akiknek esetleg ez jelenti majdnem minden örömüket, hogy énekelhetnek? Ebbe azért érdekes bele gondolni. Pillanatok alatt átment bennem az a rossz érzés egy igen csak kellemesnek mondhatónak. Gyorsan bepakoltunk, eljátszottunk 5-6 számot, amit a többiek velünk együtt énekeltek. Elénekeltük a Himnuszt, ( elvégre újévköszöntés volt) pezsgőbontás és indult is a bál, ami igen szolid volt és visszafogott, de odaillő. Visszamentünk abba a helységbe, ahol a megvendégelést kaptuk. Temérdek mennyiségű pogácsát és almalevet pusztítottam el. (Hogy én, hogy szeretem az almalevet és sosincs itthon.... na majd felvetem ezt az ötletet a kiccsaládnak) Az egyik ápolónő mesélte, hogy voltak olyan beteg emberek, illetve idősek, akik emlékeztek a tavalyi szereplésünkre, pedig az ápoló állítása szerint arra nem szoktak emlékezni, hogy mi volt tegnap, és voltak olyanok akik csak miattunk jöttek el ide. Ez úgy gondolom, azért nem semmi teljesítmény. Már megéri csinálni ezt az egészet, ha egy ember is örömét leli benne (persze rajtunk kívül) . 5 órakor mentünk vacsorázni, majd megnézhettük az egykori Latinovics kastélyt. A haza felé vezető út roppant szórakoztató volt, nagyjából egy 6 éves szintjére süllyedtünk le, ugyanis a cél az volt, hogy a kanyarokba összenyomjuk a mellettünk ülőt. Na most ez azért volt számomra külön jó,mert középen ültem és Janika valamint Bögi ültek mellettem. Mindegy, ott kell lenni........! :D Amint kiszálltam a kisbuszból egyből mentem táncpróbára. Nem volt ott a táncos ruhám, ezért úgy ahogy voltam úgy táncoltam. Eltáncoltuk a bődit kétszer, szilágysági, baracskai egy kis mezőségi a végére, majd a fiúk kalotaszegi-ztek, tanulják a legényest. Tánc után egyből mentem Zsoltiékhoz. Sára volt csak otthon, anyukájuk adott cukrot a torkomra, ami azt hiszem jót tett neki. Klaudia csatlakozott hozzánk, majd elsétáltunk Ronnyékhoz, ahol a fiúk már javában gyülekeztek és főzték a Csongor szülinapjára megígért paprikást. Amint kész lett a kaja, kocsikkal felmentünk a Netovábba, ahol Csongi baráti társasága már ott volt. Én vittem a tortát, ennek köszönhetően tiszta tejszínhab lett a szövetkabátom! :D A vacsora nagyon finom volt és egész jó hangulat kezdett kialakulni, mikor mindenki haza ment "bulizós ruháért", én úgy döntöttem, ha már egész nap egy ruhában voltam, történjen bármi az éjszaka én már haza nem megyek átöltözni. Ez így is lett, két kocsival, Bajáig elfogyott egy üveg Jack Daniels, a cél pedig: The Riverside Pub. Mikor bementünk alig voltak bent emberek, de a végére elég szép számot felölelő társaság gyűlt össze. Annyira nem rajongom az R 'n' B zenéért, de ennek most ott volt a helye, hatalmasat buliztam rá két ásványvízzel. Fényképezkedtünk, amiből 3 képet nem raktak fel. Ezúton szeretnék panaszt tenni a partyfotózás kimenetelére. Micsoda dolog az, hogy nem rakják fel az összes képet? Utána fogok járni... 4 óra körül indultunk haza. A kocsiban Gábor megkérdezte, hogy egyébként milyen zene volt? Hazáig szakadtunk a röhögésen .... :D

Szombaton reggel 9 körül keltem fel, mivel tudtam, hogy nekem történelmet kell tanuljak. Ettem egy májkrémes kiflit, majd délután itt voltak a rokonok. Neki álltam tanulni, de folyamatosan csukódtak le a szemeim. Jobbnak láttam inkább lefeküdni aludni, így valamikor 7 órakor keltem fel. Később eljött Zsolti és felmentünk a Netovábba ismét, majd éjszaka nálunk voltunk... :-)