2011. december 31., szombat

2011 utolsó napjai

Szerdára már kellőképpen rosszul éreztem magam. Fájt a torkom, a hasam, rossz volt a közérzetem. Ez elég volt ahhoz, hogy Zsoltival szemben kommunikációs problémák léptek fel. Ő elment Gubáékhoz, én meg mivel rosszul voltam inkább itthon maradtam. Aztán később hívott Guba, hogy rosszul lenni végül is tudok náluk is, úgy hogy eljönnek értem kocsival. Így én is ott voltam a szerdai összeröffenésen, majd begyalogoltunk életünk utolsó Perzsi bulijába. Ezúton is szeretnénk megköszönni kedves István barátunknak, a sok türelmet, kitartást és mindent ami egy bulihoz kellett. Hiányozni fog az egész, és úgy érzem a presszónak is ezáltal befellegzett, de remélem nem lesz igazam! 

Csütörtökön reggel a 11-es komppal Zsoltival elmentünk Pécsre. Végig jártuk az Árkádot, ebédeltünk, sétálgattunk, vásárolgattam majd átmentünk a Plázába és beültünk egy 4 órási filmre, amit 3D-ben élvezhettünk. Már aki élvezte... :D A film címe : A legsötétebb óra. Ezúton szeretnék mindenkit megóvni tőle, ne nézze meg, ritka rossz film. Menekülős, sorjában meghalós, kicsit misztikus, fantáziadús, Moszkvában játszódós igazi szar film! :-) Ja, és az előzetesnél annyira megijedtem, hogy kedvem lett volna a hajamat tépve sikítva kirohanni a moziból, de túléltem! :D Bajának jöttünk haza, fél 8-kor találkoztunk a pajtikkal és lementünk a partra vacsorázni. Eredetileg a Serranóba készültünk, de mivel ott nem volt hely, a Viza Fogóba kötöttünk ki. 9 óra körül értünk haza, elfáradtam, de egy nagyon jó nap volt. Jól éreztem magam velük, vele! ♥

Péntek délután Bettivel egy rövid tanácskozás után arra jutottunk, hogy végül is semmi akadálya annak, hogy élőbe is találkozzunk. 3-tól tartottunk a táncosokkal egy évzárós beszélgetős, pezsgőzős másfél órát, majd anyával kimentünk Betti elé. Itthon beszélgettünk, folyamatosan járt a szám. Majd 7-re eljött értünk Balázs és felmentünk a Netovábba. Szépen lassan összegyűlt a társaság, vacsoráztunk, szotyiztunk majd éjfél körül haza hoztak minket. Negyed 4-ig beszélgettünk, filmeztünk, ettünk. Majd egy reggeli igen csak nehézkesnek mondható kelés után kikísértem a buszhoz. Szeretem a Bettinát! :-)

Balázzsal egy gyors összegzés után arra jutottunk, hogy be kellene menni a Teszkóba egy gyors italvásárlás erejéig. (Igen, a Betti haza ment busszal, mi meg egy óra múlva mentünk Bajára autóval, de a két esemény egymástól különáll, reggel még ez nem vágott össze ! :D) A Teszkóban ezer ember, mintha mindenki a világ végére készült volna. Haza felé Balázzsal nagyon jót beszélgettünk a középsuliról, meg az ökör emberekről! :D Délután megcsináltam a kémia beadandót, bár még van rajta mit javítani. Amúgy nem szeretem a szilvesztert. A tavalyi mondható eddig a legjobbnak. (Mondjuk ez így a koromhoz viszonyítva nagyjából reálisnak mondható) Idén Gubáéknál leszünk egy kisebb társasággal. Nem tudom mi fog belőle kisülni, reméljük a legjobbakat... ! Egyébként meg a hangom lassan teljesen elmegy. Eddig hasonlított egy egész életét átcigiző, alkoholista blues énekeséhez, de egyre rosszabb, na nem baj, majd csendben leszek! 

Sopron / Nagyberény  /Pest / Pécs/ Abaliget/ Isztambul /Siófok/ Nyíregyháza ,  fellépések, születésnapok(ide majdnem felsoroltam, aztán rájöttem, hogy minden évben van mindenkinek szülinapja :-) ), bálak,fürdések,  Djfest, Csárda Summer Party, , Füzes, Halfőző, Tankcsapda,  11.D ,Siska Finuccsi, Experidance, A vörös malom, nokia c3, szemüveg és megannyi élmény és feledhetetlen perc amit nem lehet leírni ... viszlát 2011! 

2010-2011




2011. december 27., kedd

ilyenkor decemberben

Mindig olyan hosszúnak tűnik nekem ez a karácsonyi előkészület (nem csoda, hisz az üzletekben kb. november közepén megjelent a karácsonyi hangulat). De már vége is, és félek, hogy a téli szünet további része is így el fog szaladni. Vasárnap délután olvastam, hajat mostam, majd este elmentem Klajcsihoz, aki most jött haza Svájcból majdnem 3 hónap után. Volt mit megbeszélni és egy kisebb hiszti roham után (pontosabban kettő) aminek oka a fogós " mit húzzak fel" téma volt, Sárával és Gubával kiegészülve bementünk először a Presszóba, majd később át bálba. Szépen lassan mindenki megérkezett. Nem volt olyan sokan mint a búcsúi bálba, de így jobb volt és jobban is éreztem magam. Hülyeségben, táncolásban, nevetésben és 'viszkikólában' nem volt hiány. 

Hétfőn délután visszanéztük a karácsonyi műsort dvd-n, majd a délutánt Zsoltiéknál töltöttem. Fél 7 körül jött Zsuzsi hozzám, sokat beszélgettünk és kaptam egy tömör "hogyan fényképezzünk" órát, amit nagyon élveztem. Másfél óra alatt többet okosodtam, mint az elmúlt két évben összesen. Kaptam okos ötleteket, trükköket és tanácsot, hogy milyen legyen a következő objektívem. Úgy, hogy megint meg van, hogy mire kell spórolnom.


Később eljött Zsolti, csináltam tejbegrízt, majd megnéztük az Igazából szerelem című filmet. Délben keltem, mivel tegnap este későig fent voltunk. Laci beszerelte a lámpámat, amit a Jézuska hozott, úgy hogy végre tudok olvasni az ágyamban kényelmesen, és nem kell mindig odavinni a kislámpámat. Juhú! Egész délután elszórakoztattam magam a fizika beadandóval, de végre kész. Úgy hogy a szünetre már csak a három oldalas kémia beadandó és egy magyar fogalmazás van! (plusz a töri tézére tanulás meg a fizika dolgozatra ) 6-ra megyek gitározni majd az est további részében a Király-lakban leszünk. 

s lőn világosság

2011. december 24., szombat

Azt hiszem elég szembetűnő, de azért verbálisan is közlöm, hogy blogol.hu -s virtuális életem blogspotos kinézetet öltött. A bloglistában lévő emberek motiváltak rá, de a legjobban Szinti blogja. Mindig szép, igényes és logikus. Az már egy másik dolog, hogy csoda szép képekkel van tarkítva, de hát azt hiszem ez nálam is megoldható lesz majd. Az a baj, hogy eddig csak átmásolgattam a régi bejegyzéseimet, így azok most nincsenek időrendben. De majd ettől a bejegyzéstől fogva ez majd átlátható lesz....

Drasztikus változásnak mondhatom azt a jelenséget, hogy szemüveges lettem. Lassan két hete hordom, de még mindig fura, hogy valami nyomja a fejemet és az orromat. Sokkal jobban látok és a mindennapos fejfájásom is szűnni látszik. Sokkal könnyebb így az iskolai tanulás, az olvasás és a gépezés is. Javában téli szünet van, ami épp a legjobbkor jött, mivel kezdtem kicsit kiborulni. Elég húzósra sikerült a december, dolgozat dús. Az estéimet pedig bearanyozták a karácsonyi műsor próbái. Szinte mindennap volt, de már az sem lesz többé. Ugyanis tegnap volt a műsor, ami sokkal jobban sikerült, mint ahogy azt bármelyikünk is gondolta volna. Remélem valaki készített képeket, mivel én végig a színpadon voltam. A képekről jut eszembe, csütörtökön voltam Baján találkozni Biankával, aki csinált rólam nagyon jó téli képeket. Nem azért jó, mert én vagyok rajta, hanem mert mindegyik minőségi fénykép! És akkor most már, hogy tökéletesen visszafele haladok az időrendi sorrendben, azt is elmondom, hogy szerdán volt a szülinapom. Összegészében nem volt nagy szám, de az osztályban mindenki örült annak, hogy nekem szülinapom van! Aranyosak voltak nagyon. Bögi meghívott egy pizzára, Zsoltitól pedig kaptam egy nagyon jó illatú parfümöt, egészen pontosan Christina Aguilera-t, telefontokot és egy kiló csokit. (Celebrations 885g-os kiszerelésben) Nagyon örültem mindennek, csupa hasznos ajándékok! 

A szobám végre teljesen karácsonyi hangulatba öltözött, a halászlé is hamarosan kész és a karácsonyfát és feldíszítettük és Zsolti is jön este! :-)



(ez pedig egy csütörtöki képem, Béke-tér)


Sürgősen be kell szereznem egy USB kábelt a telefonomhoz, mivel azt nem kaptam hozzá és az összes képet mostanában azzal készítem.
A múlt hétvége már igencsak hasonlított egy decemberihez. Nagyjából nem csináltam semmit, néztem a tévét és élveztem, hogy nem kell másnapra készülni. Csütörtökön volt szülői értekezlet. Bementem anyával Bajára és vártam Zsoltit 5-re jött értem az iskolához. Ameddig fent ültem anyával az osztályban, szép sorjában érkeztek a szülők és azt találgattuk ki-kinek a hozzátartozója. Már lassan 3 éve vagyunk együtt, de nem ismerjük fel a másik anyukáját. Ha én tanár lennék, biztosan csinálnék egy olyan szülőit, ahová gyerekkel együtt kell érkezni. Még a szülői tartott Zsoltival elnéztünk vásárolgatni le a Family Centerhez és a Tescoba. Nagyon viccesek voltunk, mindenki nevetett rajtunk és Zsolti vett magának egy csodálatos sapkát is.
A mostani hétvége már nem volt olyan ingerszegény. Pénteken próba után felmentünk a Netovábba, szokásos pénteki vacsoránkat megtartani. Végre itthon volt Balázs is, így nevetésben és sántákban nem volt hiány! Fél 11 körül Zsoltival eljöttünk hozzánk, többiek pedig a Presszóba rendetlenkedtek. Szombaton reggel viszonylag korán (már 10 előtt) felkeltem és egy számomra alig-alig ismert helyen töltöttem a délelőttömet : a konyhában. Pizzát csináltunk, amihez nekem kellett összevágnom az összes alapanyagot. (Ha én valamit csinálok a konyhában vagy a legkisebb mértékben is, de hozzájárulok az ebéd elkészüléséhez, annak mindig nyoma van a blogon! - Ez egyébként nem túl jó dolog. ) Viszonylag későn ebédeltünk, de nagyon finom lett. 3 óra után Balázzsal és Sárával felkerekedtünk és bementünk Bajára. Elsődleges cél volt: Rigójancsit kell enni! Ez sikerült is, voltunk a Kossuth utcai cukrászdában és ettünk. Az a hír járta, hogy a korcsolyapálya is az nap nyit és ingyenes. Ez részben igaz. Korcsolyapálya volt meg 750 Ft-os jegy is. Nem korcsolyáztunk, nem mintha nem bírtuk volna ki azt a 750 Ft-ot, csak a többiek addigra már nem volt kedvük. Ezenkívül még voltunk a Jyskbe és Tescoba ismét. Belefeküdtünk az összes ágyba és megkerestük a legértelmetlenebb és felesleges dolgokat. Szeretek velük lenni! :D
6 körül haza jöttünk majd Sárával elmentünk Dalárdás vacsorára. Ettünk nagyon finom marhapörit és rengetek süteményt. Mivel a focis évzáró vacsora is akkor volt, Zsoltiék is ott voltak. Felmentünk egy kicsit és végre arcokat is tudtam kapcsolni a már sokat hallott: Trutcz, Hero, Vedelek és egyéb nevekhez. Sok „ kölletlen" focista egy helyen!  Ma reggel 11 után keltem. A gyomorszájam (azt hiszem) elkezdett eszméletlen módon szúrni. Fogalmam sincs mitől van, de nagyon megijedtem. Letakaróztam, majd levert a víz és remegett mindenem. Ettem egy kis húslevest, meg kakaspaprikást és aztán elmúlt. Nem tudom, hogy mitől volt, de a sírás kerülgetett, remélem nem fog újra előfordulni! Ma délután pedig német fogalmazást írtam, kellene még tanulni egy kicsit, de nem visz rá a lélek. Voltunk Nenivel kutyát sétáltatni a Füzesbe, végre szellőzött kicsit a fejem. Forma 1 után pedig Zsolti ...
Elindult az év egyik legnagyobb fotópályázata! A The Explorer magazin stratégiai partnerével, a Nikon-nal közös fotópályázatot hirdet a The Explorer Facebook közösségi oldalán. A pályázat témaköre: a sokszínű kultúra. Olyan fotókat várunk, melyek megragadják a klasszikus értékeket őrző, régi hagyományokból építkező kultúrák lényegét. A pályázatra amatőr és hobbifotósok jelentkezését várjuk.
A képek beküldési határideje: november 14. 12 óra, szavazni pedig november 21-ig, 12 óráig lehet.
A pályázati munkák a
http://www.facebook.com/explorerworld oldalon tekinthetők meg, és itt lehet a fotókra szavazni is. Bárki szavazhat! A legtöbb szavazatot kapott kép készítőjének díja egy Nikon D90-es fényképezőgép 18-105 utazó zoom objektívvel, a szavazók pedig egy iPad 2-t sorsolunk ki!


Erre a pályázatra Márk hívta fel a figyelmemet. Egy Nyíregyházán készült képpel be is neveztem a versenyre a határidő lejárta előtt két órával. Nagyon örültem, hogy nem csúsztam le róla. De sajnos másképp alakultak a dolgok mint ahogy én azt gondoltam.
Először is! Nem értem, hogy azoknak az embereknek akiknek minden szabad és rosszabb esetben nem szabad percét is a facebook köti le, miért esik nehezükre szavazni. A szavazás maximálisan is 3 kattintásból áll. Nem kell regisztrálni, e-mail címet megerősíteni, visszaigazolni és egyéb nyalánkságok amikre a mai rohanó világban az embereknek nincs idejük. Másodszor is, nem értem, hogy miért jó ha az embernek több száz ismerőse van facebook-on. Én azt hittem, ha valakinek ilyen minimális segítségre van szüksége, hogy rákattint egy gombra- azt a többiek kedvességből megteszik.
Ha valami baj lenne, vagy nem értene valaki valamit a szavazással kapcsolatban, szívesen segítenék neki, elmagyaráznám, hogy mit hogyan és miért csináljon. Eddig egy példa volt ilyenre, neki a gépével volt valami gond, mert nem hozta be az oldalt. Én azt hittem, hogy több száz szavazat fog érkezni a képemre, most az ötödik napon (a verseny szavazási idejének lejárta előtt KETTŐvel 63 szavazatom van) úgy, hogy már magamat is idegesítem a folytonos „szavazz a képemre" posztjaimmal. Bárki , bármilyen "kérlek szavazz rám" meghívást küldött, vagy csak rám írt, én mindig segítettem mindenkinek, mindig szavaztam.
Jelenleg első helyen (több mint 1400 szavazattal) egy olyan fénykép áll, amit valószínűleg valami lelkes szülő csinált csemetéjéről valami iskolai kereteken belül, ahol fent áll a színpadon. Ez az egész kompozíció a kép jobb sarkában található és a gyerekek előtt egy mikrofon állvány található. Félreértés ne essék, én nem kigúnyolni szeretném ezt a képet, hanem a kitűnő példát hozni arra, hogy egy kisebb közösség összefogásával (esetleg egy kis IP cím kódolgatással........) bármit meg lehet csinálni. Egyébként, szuper-jó képekkel is neveztek. Az állam leesett egy-kettőn, tényleg nagyon jók. A képem amivel neveztem, nem jó, messze nem tökéletes, mégis a pályázat kategóriájának megfelel. Nem kell engem szeretni, elismerni, csak valahogy mégis nagyobb felhajtásra számítottam.
De az is lehet, hogy túl naív vagyok és elfogult. Lehet hogy egy nagy csalás az egész, vagy hekkerkedés? Nem is lehet ennyi szavazatot összegyűjteni? Vagy talán nyerni sem lehet?
A szörnyű az, hogy a lehetőség, hogy valaha is egy saját Nikon gépem legyen, huss: elszállt.
Az őszi szünet további része is kicsit betegesre , de összegészében jól sikerült. Vasárnap biciklizés közben találkoztunk a többiekkel és egy rövides tanácskozás után úgy döntöttünk - üljünk be a kocsiba és menjünk el valamerre. Ez a valamerre egészen Szekszárdig vezetett a McDonaldsba. Ettünk, körbenéztünk a boltokban majd este jöttünk haza, de azt a sok hülyeséget amit összehordtunk az út alatt, azt nem fogom elfelejteni! Csütörtökön voltunk Szegeden. Sárának voltak ügyei amit el kellett intézni, mi pedig Zsoltival Árkádoztunk. Csizmát szerettem volna venni legfőképp, ezt is meg is tettem a Humanicba. Zsolti vett magának kabátot, pulóvert meg nadrágot. Mikor Sáráék kész lettek ők is csatlakoztak hozzánk. 6 órára értünk haza, egyből rohantam táncpróbára. Szombaton is táncpróba volt, majd 7 körül mentünk a Tibiékhez babgulyást enni. Ott voltak a többiek, jól teleettük magunkat, Niki csinált finom krémest. 11 után fagy körüli hőmérsékletben megindultunk befelé a bálba. Rengetegen voltak, hisz búcsú-bál volt. Nem sokat táncoltam, ami kicsit furcsa, mert nagyon rá voltam készülve. Fél 3 körül nem éreztem magam jól a betegség letaszított a lábamról, ezért eljöttem haza, Zsolti pedig aranyos volt és eljött velem és valamikor éjjel 5 körül ment haza J
Vasárnap 11-kor keltem, mentem le a focipályára fényképezni. Ebédeltünk itthon, hisz javában búcsú volt, csak épp a hangulata hiányzott. Délután lenéztem meccsre, de hamar haza is jöttem, mivel történelmet kellett tanulnom. A következő héten sok dolgozatot írtunk ami nagyon fárasztó volt, de leginkább idegtépő. Szerdán megérkezett a telefonom, futár házhoz is hozta. Nokia C3 (arany-fehér színben) nagyon szép, és nagyon okos (pedig nem is okos telefon). Mindent tud amire szükségem van, talán még többet is. Nem került több 100ezer forintba, nincs rajta Angry Birds és további dolgok amitől egy telefon „menő lesz" . Mégis imádom és remélem sokáig fogja bírni, nem tervezek új telefont most egy jó pár évig.
Csütörtökön volt a névnapom, sok mindenki felköszöntött nagyon jól esett, köszönöm még egyszer. Délután pedig annyira megfájdult a helyem, hogy gyógyszer bevétele után le kellett feküdnöm aludni. Este ébresztett fel Zsolti, aki hozott nekem egy rakat édességet! J
Péntek reggel hajnalban indultunk Nyíregyházára. A fél 5-ös kelés kicsit korainak bizonyult, ezért elég álmoskásak voltunk reggel. A busz is ellenünk volt, az automataváltó nem működött rendesen, ezért meg kellett állni a Volánnál. (Mikor az ember elmegy fogorvoshoz, mert fáj a foga, akkor a rendelőben még várakozik biztos, hogy nem fog fájni) Valami ilyesmi történt a busszal, mert amíg ott álltunk több mint fél órát a Volánnál egyszer csak megjavult magától !? Megálltunk Hajdúszoboszlón a Tescoban, mivel a busznak kellett egy kis pihenő , mi pedig már éhesek voltunk. Több mint 8 óra utazás után értünk Nyíregyházára. Leszálltunk a buszról (végre) kaptunk két csoportkísérő lányt. Lepakoltunk az öltözőnkbe, majd fél 3 után mentünk színpadbejárásra. Utána rögtön elkezdtünk öltözni, összeismerkedtünk a Parno Graszt együttes tamburásával, majd fél 5 után kicsivel elkezdődött a műsor. A megnyitón bent ültünk majd 4. előadás volt a mi Magyarbődink. Nagyon izgultunk előtte, legalábbis én nagyon, pedig nem szoktam. Ez kicsit a kárunkra is vált, mivel annyira nem sikerült jól, mint amilyen jól szokott. De így is nagyon sok dicséretet kaptunk, csak mi nem éreztük olyan jónak. Én úgy érzem tudom az okát ennek, hangoztattam is az öltözőben, ez többeknek nem tetszett, de szembe kell vele nézni, nekik is, nekünk is- mindenkinek. Átöltöztünk, pompázó baracskai viseletbe, majd 2011. 11 . 11-én 11-ként táncoltunk a Baracskait! J Nagyon jól sikerült, odatettük magunkat, szívünk-lelkünk benne volt! Erről majdnem csak jó véleményeket kaptunk. Péntek este nagyon fáradtan beköltöztünk a kollégiumba, a negyedik szintre. Mire mindent felpakoltunk nagyjából az összecsuklás határán voltam. Lementünk vacsorázni. Én tejszínes csirkét kaptam, kagylótésztával - ami nagyjából ilyen bakonyinak felelt meg. Finom volt, csak kicsit kevés, az egész napos evés után (ami egy fél szendvics és egy fél pizza volt) nagyon jól jött. Fent a szobába még beszélgettünk kicsit és én voltam az első mártír aki le mer zuhanyozni. Kicsit érdekes voltunk egy lepukkant zuhanyzóba, úgy hogy másik 6 meztelen lány néz, hogy mikor ugrok ki a zuhany elől, mert hideg a víz. Ez a szép a néptáncos életbe! :D De szerencsére meleg víz jött csak! Úgy beszéltünk meg, hogy megnézzük az Elhajlási engedély című filmet, de én annyira fáradt voltam, hogy még a cím előtt elaludtam! :D Utólag kiderült, hogy még én jól aludtam a kolesz aulájában hatalmas Rock 'n' Roll parti volt, de nem vett rá a lélek, hogy lemenjek. Másnap reggel nagyon álmosan keltünk fél 8-kor. Mentünk reggelizni jó kis menzás teát meg virslit. Nem volt túl laktató, de jobb mint a semmi. Buszra ültünk és kimentünk a skanzenbe. Nagyon gyönyörű hely, csak sajnos viseletbe nagyon hideg volt. A lábujjaim nagyon lefagytak, alig vártam, hogy letáncoljunk. Fellépés után ott maradtunk még egy kicsit. Búcsúi hangulat volt, de nem olyan mint amit ma megszokhattunk, hogy a Break idióta zenékkel a hányni kívánó embereknek 500 Ft-ért jegyeket árul, hogy a rozoga éppen, hogy szét nem eső szarján „élvezkedhessen". Árusok voltak mindenütt, forralt bort és teát árulók, kézműves foglalkozások, Márton napi ludak, kürtöskalácsos, gesztenyés, edény és kerámiaárus, kenyérlepényes, nagyon jó hangulata volt az egésznek, kár hogy felénk nincsen már ilyen. 

.

Dél körül ismét buszra ültünk és visszamentünk a kollégiumba ebédelni. Fent szobánkba, nagyjából 10perc alatt elaludtunk. (Nikivel és Sárával voltam egy szobába). Fél 3 körül ébresztettek fel, hogy megyünk a Művelődési Házba megnézzük a délutáni műsort. Beültünk a műsorra, 12 produkciót láttunk. Jobbnál jobban voltak komolyan mondom. Az a baj, hogy olyan 20 másik csoport ellen kellett versenyezzünk akik iskolai szinten napi 3 órákat táncolnak és profi táncosnak tanítják őket és később ebből fognak élni, hogy táncolnak. Mi pedig a tanya 2-ből felutaztunk a nagy messzi Nyíregyházára, ahol mindenféle szedett -vetett szabadidejükben heti egy órát néptáncoló falusi együttes megálljuk a helyünket. Ez sikerült, megálltunk, bebizonyítottuk, hogy fel tudjuk venni a versenyt! A többi együttes 35-40 táncost számlált, még mi vagyunk 16-18-an. Műsor után a jól megszokott program, vissza a koleszba vacsorázni. . Rakott krumplit kaptam én, a többiek pedig milánóit. Mind a kettő teljesen szörnyen rossz volt, de muszáj volt megenni. Átöltöztünk csinosabba, majd 8-ra mentünk vissza a Műv. Házba a gálaműsorra és a díjkiosztóra. Különdíjasak lettünk falunk táncának bemutatásáért és gyönyörű viseletünk színpadra állításáért. Nagyon örültünk neki, hogy megkaptuk ezt a díjat és ajándékot egy templomot ábrázoló nagy faliképet. A gálaműsor fantasztikusan jó volt, úgy érzem tényleg a legjobbak jutottak be oda. Leginkább azt szerettem volna, hogy olyan emberek lássanak ilyet akik nincsenek tisztában ezzel az egésszel. Műsor után vissza a kollégiumba, fürdés, átöltözés és mentünk le az aulába táncházba. Mezőségit táncoltam, majd fél 1 körül fel is mentünk, beszélgettünk kicsit még, majd elaludtunk. A reggeli ébredés ismét szörnyű volt. Reggeliztünk, összepakoltunk, lehúztuk az ágyat. A reggeli zsömle, kenyér, szalámi, vaj és dzsem volt kakaóval, illetve teával. 9 óra után elhagytuk a szállást és meg sem álltunk a fürdőig. Megvettük a jegyeket (1200 Ft egy csúszdaparkért? Nevetséges ár) majd megszálltuk a fürdőt. Nagyon jól szórakoztunk, lyukasra csúsztuk a fürdőruháinkat, kipróbáltuk a hullámmedencétől kezdve a talpmasszázson át mindent. Fél 2 körül jöttünk ki a fürdőből és célba vettük kis falunkat. Szolnok előtt egy kis faluba megálltunk vacsorázni, majd nagyjából 7 óra utazás után már itthon is voltunk. Sokan vártak ránk és három nap után végre láthattam Zsoltit is, amibe ez volt a legszebb. Haza érve ettem egy kis húslevest, majd elnyomott az álom... Ma pedig nem mentem iskolába, be kell pótolni a pénteki és a mai lemaradást és végre kialudtam magam.
Írtam egy nagyon hosszú bejegyzést, de elszállt.
 
Két hete szombaton itthon voltunk, néztük az X-faktort és nagyon jól elszórakoztunk. Vasárnap pedig (október 16) egy évesek lettünk, ami valójában csak leírva és kimondva hangzik így, mert a valóságban nem sok mindent változtat. Én egy kicsit megint túl sokat vártam tőle, ezért nem épp úgy sikerült, de nem baj. Annyi szép dolgon, eseményen vagyunk már túl együtt! Egy év után nem fogom kevésbé jobban szeretné, sőt ha lehet akkor csak egyre jobban és jobban és ... 


Az az utáni hét egy szenvedés volt az iskolában, nekem egész Baján. Minden a gólyabál körül forgott, a csapból is az folyt. Elvileg nem szoktak íratni már azon a héten, ez nálunk mégis másképp volt, történtek is belőle kisebb-nagyobb összezörrenések mint tanár-tanár , mint tanár-diák közt. Pénteken reggel fél 8-kor már lent voltunk az MNÁMK-ba, gőzerőkkel próbáltunk és próbáltuk menteni a menthetőt. Yvette tanárnő fél 10 körül tett egy olyan meggondolatlan megjegyzés, hogy a táncosoknak már csak fél 5-re kell visszajönni, amit sokan komolyan is gondoltak és elmentek. A műsorban szereplők és a dekorációt csinálok maradtak csak ott, meg egy-két ember aki kíváncsi volt a főpróbára. Úgy beszéltük meg Anyával, hogy ő majd csak dél körül jön be Bajára, én pedig ott várom meg lent. Ez így is történt, én voltam az utolsó (a stúdiósok előtt) aki elhagyta a Frankelt. Elmentünk enni a Korzóba Anyával és a Nenivel. Bakonyit ettem, nem tudom milyen felindultságból, de finom volt csak kevés. Fél 2-re mentem Judithoz Anya barátnőjéhez, aki csinált nekem gyorsan egy kontyot. Délután ott voltam a bankban és szemtanúja lehettem, a nagy széfnek, a pénz számolásnak és egyéb ilyen bennfentes dolgoknak. 4 körül visszamentem a Frankelbe ahol megint próba volt. Lassan mindenki elkezdett öltözni, jöttek a vendégek az én kiccsaládomat is beleértve. Anyáék segítettek öltözködni meg hajat csinálni a lányoknak, majd 6-kor elkezdődött a műsor. A tanári kar mellett álltam és néha az adott tanár reakcióján jobbat derültünk mint a paródiáján. A tánc előtt mindenki nagyon izgult, annyit készültünk próbáltunk, szenvedtünk, kiabáltunk meg nevettünk már miatta, hogy alig vártam, hogy túl legyünk rajta. Annyit munkát öltünk bele, persze nem egyenlő mértékben, de hát ez már csak így szokott lenni. Kicsit gyorsra is sikerült ez a "túllevés" , fel sem fogtam, hogy letáncoltunk, nagyon gyorsnak tűnt. Azt mondták szépek voltunk, meg ügyesek, úgy hogy olyan szörnyű nem lehetett. Zsolti maradt bent velem, a bál részét nagyjából egyedül töltöttem, mert elég "foszlékony volt a társaság" , így sikerült. Este nálunk voltunk Zsoltival, ami a legszebb volt az egész péntek estébe és szombat hajnalba.... :-) 

Szombaton délutáni próbánk volt, nem esett valami jól. Fáradt voltam, nem volt kedvem se ugrálni, sem énekelni. Este mentünk Gubáékhoz zúzapörköltet enni, mivel születésnapja volt. A zúza nagyon finom volt, Alenék pedig csinálták a hangulatot, bár korán eljöttünk haza, jól éreztem magam. Vasárnap Apának és Lacinak a szülinapját ünnepeltük, délután pedig a Csátalján voltunk búcsúba. Nagy bóvli az egész, de nem húzom le, mert tudom, hogy a baracskai sem lesz különb.

A héten mivel már nincsenek estig tartó próbák a tanárok egyik része úgy gondoltam, hogy ez kitűnő alkalom lesz a dolgozatok megírására és a felelésekre, úgy hogy ez a hét nagyjából ebből állt. Szerdán nem voltam iskolába, mivel a Dédi temetésén voltunk Komlón. Nem szeretem a temetéseket, azt pedig különösen nem, ha közeli családtagról volt szó. Nekem személy szerint egy szörnyű esemény volt, fejfájásig sírtam, este fele pedig még Zsolti jegyzőkönyvet írt, én aludtam mellette az ágyon. Este elmentünk Imihez beteglátogatóba, keresztszalag műtéte volt. Jól van, csak feküdni tud, meg mankózni. 


Egész héten fájt a fejem, ami csütörtök délutánra értelmet nyert. A torkom szépen lassan elkezdett úgy megfájdulni, hogy a forró tea, Mebucain és fájdalom csillapító trió nem hatott semmit sem. Az éjszaka szenvedés volt, alig aludtam valamit. Az iskolában is nagyon fájt, de muszáj volt menni, angol tz-t és egyéb szünet előtti finomságokat nem szabad kihagyni. A buszról haza fele jövet beugrottam az orvoshoz, csináljon vele valamit, mert ez így nem lesz jó. Belenézett a számba és annyit mondom: Ez nagyon ocsmány! Ez így nekem majdnem mindent elárult, kétoldali garat ,- és mandula gyulladás, tiszta véres a torkom. Kaptam rá gyógyszereket, és akkor már azt hittem nem lehet rosszabb. De mivel tudjuk, hogy mindig lehet rosszabb estére be is taknyosodtam, ami odáig fajult, hogy nem kapok levegőt, fáj az orrom és nagyon idegesít. Mire haza értem az orvostól itt volt Zsolti, Anya lenyírta a haját, megvárta még ettem, majd Sárika a szülinapi csokijából megkínált (Boldog Szülinapot, Hugi! ) és tv-ztünk, amiből egy délutáni alvás lett. Elszaladtunk a gyógyszertárba, majd Zsoltiéknál folytattuk. Beszéltünk Klajcsival a messzi Svájcól, majd 6-ra elmentünk próbára. Nem volt jó próba, nem énekeltem semmit, és az ugrálás csak kimerített. Este Balázzsal kibővülve felmentünk a Netovábba vacsorázni. Nevettünk egy kicsit, jól laktunk és eljöttünk haza, legalábbis ami engem illet. Még kevesebbet aludtam az ezelőtti éjszakához képest, nem kaptam levegőt akár, hogy is akartam. A szobámba már nem nagyon látszok ki a zsebkendőtől, undorító ez az egész. Ekkora pancsert mint én, szünetre betegnek lenni. Komolyan a sírás kerülget... remélem azért a szünet további része jobb lesz, bár nagyon sokat kéne tanulni, nem tudom mit gondolnak egyesek, hogy mire való a szünet.
Miután kedden nagyon nem éreztem jól magam, így szerdán nem mentem iskolába. Délután elmentem az orvoshoz, aki azt mondta hogy valószínűleg ugyanolyan vírusos betegségem van mint minden második embernek. Ezen annyira nem lepődtem meg, kaptam kálcium tablettát meg még pár tünetmegszüntető gyógyszert. Csütörtök délután Zsolti mondta hogy menjek le vele a pályára serdülő meccset nézni, egy kis sétától nem lesz bajom. Még ott lent álltunk a pálya mellett többször is elkapott ilyen hányingerrel együtt járó rosszullét, de gyorsan átmentek rajtam. Sárika hozott le fényképezőgépet és csinált rólunk a Zsoltival képeket, több-kevesebb sikerrel. Átszerkesztettem párat és majd szépen sorjában publikálni is fogom őket. Péntek este mindenki ment be a presszóba mivel Ákoska és Krisztián rappeltek meg énekeltek. Azt mondják jó buli volt. Nem is tudom mikor voltam utoljára péntek este itthon, mindenesetre nagyon fura volt.



Szombat este ugyanígy, azzal a különbséggel, hogy Zsolti volt olyan kedves és itthon maradt velem. Este fele azért Imre felvitt a Netóba, hogy azért egy kicsit legyek végre „nem itthon". Vasárnap reggel itt voltak Adriék hozták a szép ruhákat nekünk. Úgy éreztem, hogy már jobban vagyok, másnap megyek iskolába. Csak hogy addig próbálgattuk a ruhákat meg álldogáltam, még rájöttem, hogy azért ennyire még nem vagyok jól. Le kellett ülnöm szédültem, nem láttam, hányingerem volt. Visszafeküdtem az ágyba, visszahúztam a pizsimet kicsit sírdogáltam is, mert már nagyon elegem volt a rosszullétekből. Próbáltam elaludni, pihenni, este itt volt Zsolti néztük a Transformers-et. Hétfőn nem mentem iskolába, visszamentem az orvoshoz, hogy csináljon velem valamit, mert nem vagyok jól. De orvos már nem volt, így elmentünk anyával boltba és vettünk reggelit. Közben Soma írt egy sms-t, hogy nem megyek-e délután táncolni. Anyáék mentek Bajára délután, ezért úgy döntöttem erőt veszek magamon és bemegyek az iskolába. Betti volt olyan kedves hogy bejött hozzám előbb és elhozta a bepótolni való dolgokat, amit egy óra alatt megpróbáltam leírni. A táncpróba nagyon zavaros volt, azt sem tudtam mit kell csinálni, nagyon lemaradtam még beteg voltam. Este haza jöttem és nagyon fáradt voltam, már egy hete feküdtem, kicsit sok inger ért hirtelen. Kedden már voltam iskolába. Németből akartak feleltetni, de mondtam, hogy annyira még nem tudtam bepótolni mindent, hogy én itt lefeleljek. Nem tudom, hogy miattam -e, (de közrejátszott), hogy másnap írtunk dolgozatot. Angolból pedig írtunk, ami 4 lett, ahhoz képest, hogy nem nagyon voltam képben. Szerdán első óra kémia volt, amin nem éreztem megint túl jól magam, de egy óra alatt átment rajtam. Megírtuk a németet, amit még nem kaptunk ki, de úgy érzem nem lett valami jó. Este fele elmentem Zsoltihoz, kint voltunk az udvaron, füvet nyírt és söprögettem, nagyon háziasak voltunk. Ott vacsoráztam náluk majd 7 körül ő elment fociedzésre én pedig haza. Csütörtökön délután ruhapróbával egybekötött táncpróba volt a suliban. Nekem és még 4 osztálytársamnak Adriék hozták vasárnap a ruhákat, mint azt már említettem, ezért nekünk nem volt ott sok dolgunk. Próbán lépésenként elkezdtünk venni a koreográfiát ami nagyon jól jött, mert a lemaradást csak így tudtam pótolni, de még így sem érzem 100%-osra. Negyed 6ra értem haza, vacsoráztam ami igazából az ebédem volt, majd neki álltam matekozni, megtanulni a bioszt és valamiféle segítségeket kreálnia fizikához, avagy puskát írni. Este végre eljött Zsolti, segített a matekba, mert ő okos én meg nem.
Reggel félve ültünk be órára, de amikor bejött a helyettesítő tanár és közölte, hogy elmarad a dolgozat, mert nincs a tanárnő, akkor egy emberként lélegeztünk fel. A fizika dolgozatról a fiúk lebeszélték a tanár urat, úgy hogy 3ból 2 dolgozatot megúsztunk. A biosz már nem volt ilyen szerencsés, illetve mégis, mert úgy érzem elég jól sikerült. Haza jöttem és élvezem, hogy nem kell holnapra temérdek mennyiségű ismeretanyagot elsajátítani és nem kell a gólyabállal foglalkozni.



A két hete hétvégről röviden annyit, hogy a pénteki gyertyafényes malmos vacsora jól sikerült! :-) Másnap elindult a bolondokháza, az egész szombat egy nagy veszekedés volt, vasalás, készülődés. Szerencsére úri helyünk voltunk egy utánfutón, melyet Bögi István személyében egy traktor húzott, így a vonulás nagy részét megúsztuk. 


A műsor cd-s volt, de ahhoz képest elég jó volt, kisebb ivászatos malőröket leszámítva. Este Zsófi szülinapon és egyben Anita szülinapon voltunk "a fateraszon" ami nagyon jól sikerült, tetszett a társaság, a légkör, a vacsi csak az időjárás volt kicsit hűvös. 


Éjfél körül bementünk a nagy hírnévnek örvendő szüreti bálba, ami messze nem volt olyan jó mint a tavalyi vagy akármelyik más. Fél 2-ig eltáncolgattunk, hallgattuk az okos focistákat, majd én haza jöttem. Vasárnap a Béke téren kellett fényképezzem a Borkirálynő-választást. (katt a képre!) Jó kis program volt, főleg hogy még fizetnek is azért, hogy ott legyek. Jót elbeszélgettünk Balykó tanárnőékkel, majd sötétedés után itthon is voltunk. Zsoltinál voltam kicsit, majd eljöttünk hozzánk, éjszaka és másnap reggel még gőzerőkkel töri tanulás.


Az iskolahét fárasztó a sok tánccal, tanulással együtt. Bár próbáljuk kihozni a legjobbat belőle, Bettis délutános zacskós leves főzés és társai. 


Pénteken Tibiéknél voltunk Hamburger-Party-ba, egybekötött műhold leséssel. A hamburger elfogyott, a műholdat pedig láttuk lezuhanni még akkor is ha le sem esett. Majd mikor kezdték az emberek magukat jól illetve nagyon nem jól érezni benéztünk a presszóba, de kár volt. Én rövidesen meguntam az aljanép kivülről szemlélését és eljöttem haza. Szombaton megint csak a pakolás, készülődés fél 12 körül már lent is voltunk Falván. Ettünk-ittunk, gitároztunk, táncoltunk, felvonultunk. Jobban sikerült mint amire számítottam, még akkor is ha nagyon hosszú volt a menet. Gubával haza jöttünk, Lacival vacsoráztunk a Csárdába, majd a fiúkkal felnéztünk a Netóba, aminek annyi értelme volt, hogy megtudtam egy okos embertől, hogy Oroszország 17 millió km2! :-) A vasárnap végre egy kicsit enyhébb volt, filmeztünk este és korán elaludtam. Ez a hét eddig szörnyű, tegnap reggel 7-re mentem be a suliba és fél 6kor jöttem ki. Persze délután voltunk ebédelni a Pepitába, igaz hogy egy órát vártunk a pizzára, de jól laktunk végül is. Este még itt volt kicsit Zsolti, aki megjegyzem : megborotválkozott és úgy néz ki mint egy 14 éves, új barátom van! :D Ma a suliba angol óra után valami olyan leírhatatlanul rosszul lettem, hogy az csak na. Hányinger, szédülés, leizzadtam, reszketett minden porcikám. Ez egy ideig egyre rosszabb lett, majd mintha kicsit elmúlott volna. Ciklusokba levert a víz és hányingerem volt, nagy nehezen de végig szenvedtem a 7 órát, majd mire haza értem a torkom nagyon megfájdult. Ittam Béres cseppet (mivel és arra esküszöm, remélem most sem hagy cserben), ittam forró teát. A nyirokcsomóimtól zsibbad az egész nyakam és majd szétesik a fejem. Néha mintha nem lenne semmi bajom, máskor meg a hányás szélén állok. Ettől jobban nem utálok semmit, mit mondok ilyenkor az orvosnak? Néha rosszul vagyok, de amúgy jól vagyok, kössz. Nem tudom mi lesz a holnapi iskolába menetellel, majd meglátjuk mi lesz reggel, lehet jobban tenném ha pihennék... majd elvállk. :(

A múlt hétvége egy az egyben a táncnak volt szentelve. Pénteken este is volt próba. Utána haza jöttem, fürödtem és olvastam szinte egész este, vártam, hogy hívjam Zsolti, hogy mi lesz, de már akkor hívott amikor én már aludtam. Szombat reggel fél 10-re mentünk próbálni. Délelőtt csináltuk a magyarbődit, majd egy kis ebéd szünet, amit a műv.házban töltöttünk és délután belekezdtünk az új anyagba. Nem emlékszem meddig próbáltunk de olyan 3-4 azt hiszem. A délután hátralévő részébe lementem meccsre fiúkhoz, majd este fent voltunk a netovábba. Később elmentünk Zsoltiékhoz, megágyaztam, filmeztünk majd mivel rajtam kicsit kijött a fáradtság el is aludtam. Reggel 8 körül keltünk, leírhatatlan érzés, megreggeliztünk és Sárával mentünk is próbára 9-re. 1-ig próbáltunk egy huzamba. Délután tanultam, este pedig pihentünk. A héten már azért elég sok dolog történt az iskolában, mint tanulás, mint a gólyabál terén. Későn értem haza majdnem minden este, fáradtam dőlök be az ágyba, így tanulni is elég nehéz, de muszáj valahogy ... A gólyabáli tánc alakulgat, sokkal jobb mint amire számítottam. A tempó pedig szerintem brutális, de ügyesek vagyunk és megcsináljuk! Nem sokára megint megyek próbára, holnap pedig egész nap szüreti mulatság,-felvonulás-fellépés-bál, Katóék buli és ereszd el a hajamat ... vasárnap az újbor fesztivál fényképésze leszek, a hétfői töri tz-re meg majd még kitalálom mikor fogok készülni :D , ma estére pedig egy malmozós vacsora van betervezve, de ami a legfontosabb, immáron 11 hónapja

" A bélások két hétig még úgy is csak fogócskáznak" - állapította meg régebben Ronny barátunk. Ez így is van, mert még a húgomék első nap matekleckét kaptak, mi második nap még az iskolában sem voltunk. Vagyis Martinnal és Eszterrel mi voltunk, de nem ez az általános. Kisétáltunk a vonatkertbe és mire odaértünk sok mindenkivel találkoztunk, a többiek pedig már ott vártak minket. 3/4 9-es vonattal megindultunk Szekszárdra. Ültem már vonaton nem is egyszer, de most komolyan úgy éreztem hogy, lehet meg is állunk. Szabályosan kettővel mentünk a kukoricába. Na, nem mintha baj lett volna az utazás mert elsztorizgattunk még a nyárról. Kisebb sétálás után már meg is érkeztünk a Babits házba. A vers cím összerakós képes rejtvényeket kifejezetten élveztük, így a Szíttál-e már mérges gázokat? című verset, egy életre megjegyeztük. Fényképezkedtünk, majd átmentünk a Mészöly Miklós irodalmi kiállításra. Utána szabadprogramot kaptunk és egy kisebb társasággal a fagyizóban telepedtünk le. Majd lassan visszasétáltunk a vonatállomásra és eljöttünk haza.

Mire Bajára értünk jól elfáradtunk és el is álmosodtunk. Nenivel jöttem haza, de előtte bementünk dédihez a kórházba. Haza jöttünk és tényleg csak egy pillanatra raktam le a fejemet, de el is aludtam. Felébresztettek, hogy indulás van táncpróbára! Elmentünk próbára. Csináltunk egy új bődi karikázót, és a baracskait is pontosítgattuk. Tánc után Nenivel elugrottunk Szeremlére haza vittük az ikreket, majd itthon megnéztem a meccs végét és felmentünk a netovábba enni. Az est további része nem pont úgy alakult, ahogy terveztem. Igazából nem is terveztem sehogy, de ha terveztem volna, akkor biztos hogy nem ilyenre! Érdekes dolog ez a bizalom téma, és mit mondok el a másiknak mit nem, mit találok érdemesnek arra, hogy elmondjam vagy csak szimplán mit nem akarok hogy megtudja. De különösképpen már nem érdekel ez a téma, több ez annál, hogy az ilyen dolog gondot jelentene! Szombaton vigasztalodtam, majd délután lementem meccsre. Zsolti rúgott gólt is, meg nagyon ügyes volt. Meccs után, lementünk a fürdőhöz inni avagy finomabban megünnepelni a nyereséget. Mikor a fiúk elkezdtek pálinkázni és az ágyas pálinkából már a gyümölcsöt is kiették én eljöttem haza :D Felmentem a netovábba, mert nagyon meg voltak indulva. Zsolti 11 körül érkezett meg hozzám és nagyon vidám volt. Elmentünk sétálni hátha kicsit kiszellőzik a cefre szaga (és a hatása) de valójában ez egyikünket sem zavarta, akkor ott a játszótéren ... :-)

Vasárnap délután Zsoltival voltam, majd fél 4re jöttek érte mentek a fiúkkal Hartára focimeccset nézni. Klajcsival és Slezivel elmentünk biciklizni, amiből egy 18 km-es tekerés lett, amit másnap éreztem is.

Hétfőn becsődítették a 11. évfolyamot a nagyelőadóba, gólyabálas megbeszélés ürügyén. Nem fértünk be, levegő nem volt, de ahhoz képest több-kevesebb építő jellegű ötlet is elhangzott. Eme nagy tanácskozásnak olyan fél 12 körül véget is vetettünk és eljöttünk haza. Este Imrével, Klajcsival és a többiekkel lementünk a Halászba enni, mivel hétfőn mindig csak maradék van... Kedden már elkezdődött a tanítás. Megismerkedtünk az új rajztanárral és egy olyan matekóránk volt amire senki sem számított. Új anyag, ismétlő anyag, csütörtökön (azaz a 2. órán dolgozat. Hétfőnként és csütörtökönként lesznek a gólyabálas táncos próbák. Estére fogok mindig haza érni, majd még ki kell találjam mikor fogok tanulni... ? Péntek van, kikaptuk a csütörtökön megírt matekdogát, amire feltűnően sokat tanultam (még tart a lendület) és ötös lett. Első jegynek azért jó betudni egy matek ötöst, aztán lehet, hogy ez lesz az egyetlen, mármint ami a matekot illeti. Tegnap este végre itt volt Zsolti, mert a héten kicsit elmaradtak az esti "itt levések".
Most pedig irány takarítani, mivel Szilveszter fog minket szadizni a hétvégén. Ma fél 7-től tánc és vasárnap estig abba sem hagyjuk. A hétvégéről egyéb informáicóim nincsenek, de remélem a szombat este a tervek szerint fog alakulni ... :-)
Tegnap délután itt volt Sára, firtattuk a nyarat meg a szerelmeket, Joy-t olvastunk és én emellett rettent kreatív hangulatomban voltam. Eljött Zsolti, majd később elmentünk hozzájuk felköszöntöttem az anyukáját, ugyanis Erika volt tegnap. Ettünk lángost, majd ő elment fociedzésre, én pedig biciklizni. Presszóba beszélgettem Bögivel mesélt a kedd esti buliról, amiről nekem meg van a véleményen, de hát hogy jövök én ehhez? :-) Este megpróbáltam elaludni a Family Guy után, természetesen ez nem sikerült. Olyan 1-ig forgolódtam az ágyamba, éjszakai is alig tudtam aludni. Reggel mégis frissen keltem. Előtúrtam az egyenruhámat és fél 8 után már a suliban is voltam. Bent voltunk az osztályba, hatalmas sztorizgatások vették kezdetét. Mindenki tele van kalanddal és mesél és csak mesél, ez úgy el is fog tartani októberig. Lementünk az udvarra, az ünnepély hát nem tudom. Mint egy ünnepély, vidám nem lehet. De mégis! Annyira nem veszi senki komolyan, hogy az már félelmetes! Megtapsolják a Himnuszt? A kisgyerek a gitárral még mindig nagyon édes, ezt a Dés László számot pedig nagyon szeretem, (ez volt az első szám, amit megtanultam gitáron felbontva játszani) úgy hogy külön tetszett. Évnyitó után osztályfőnökkel beszélgettem fél órát a tanári előtt Törökországról majd Jakab tanár úr megállított a DÖK előtt és neki is előadtam ugyanazt, amit előtte 20 perccel. Jó érzés, hogy így érdeklődnek! 9 után értem be az osztályba, ahol szét kellett osztanom az ellenőrzőket és nekem nem jutott. Ez egy jel? Nem tudom, de ha jel, akkor semmi jó nem lehet! Tűzvédelmi szabályzat, érettségivel való riogatás, unalmas adminisztrálás és már el is "repült" a 3 osztályfőnöki óra, majd buszozhattam is szépen haza felé a 11:40-es busszal, amin nem volt más mint meleg és rettentően sok ember! Már úgy hiányzott!  .....
És (éssel nem kezdünk mondatot) mert mi még sztrájkolunk az ősz ellen- lementünk Zsoltival a fürdőbe és blutykáltunk egyet a meleg vízbe. Este pedig, mivel gyermek lelkem igényli a Walt Disney -t, meg fogjuk nézni a Mulán t! (Csak úgy megjegyzem, már 3 napja tologatja, de ma nem ússza meg az elhalasztást!) Holnap pedig egy csudajó kalandtúrában lesz részünk Szekszárdon, megnézzük a Babits házat.
Már csak kettőt kell aludni és megkezdődik az amitől minden normális gyerek retteg. Elhiszem, hogy titkon mindenki várja egy kicsit, sőt még lehet én is csak nem vallom be magamnak. De csak az osztálytársak, meg a légkör. De ahogy magamat ismerem két hét bőven elég lenne és ezzel nem csak én vagyok így. A délig alvás, a semmittevés, az esti ücsörgés és " nem gondolás a holnapra" , az éjszakai élet ... Na mindegy, bele kell vágni ebbe is és majd próbálok jópofát vágni az egészhez.Szombat este megnéztük a Felpörögve című filmet. Nem épp egy szülinapi ünneplés, de ez így volt jó. Vasárnap délbe mentem Zsoltiékhoz családi halászlére. Mindenki aranyos meg kedves és nagyon jó humorú. Hülyére ettem magam sütiből, tortából meg mindenből ami volt. Sára friss jogsiját kipróbáltuk és bevezetett Bajára a teszkóba. Vettünk csupa fontos dolgot, sampont, parfümöt én pedig egy epres labellot. A dinnyés elfogyott. A pirosnak meg nagyon erős színe van. Voltunk a Vadvirág cukrászdába, visszavittük az üveglapot a torta alól és fagyiztunk. Fahéjas fagyit ettem, finom volt. Este felmentünk a netovábba enni majd nálunk voltunk. Hétfőn délután elmentünk fürdeni a Füzesbe, de nem sokáig voltunk lent, mert mentünk fél 5-re focimeccsre. Serdülő edzőmeccs volt, Zsolti volt a bíró. Mezítláb szaladgált a pályán fürdőgatyába. :-) Estére lementünk Imivel, Klaudiával és Zsoltival a halászba pizzázni. Később lejött Sára és Guba is, néztük a pókháló készítés érdekes folyamatait, majd nálunk megnétük a Sivatagi Cápák című filmet. A mai napomat pedig a szobatakarításra szántam rá. Szekrénytörölgetéstől a parkettafelmosásig minden meg volt, jól el is fáradtam. Ritkán csinálok ilyen nagytakarítást, de ilyenkor olyan jól esik a szobába lenni. 3 után lementünk a fürdőbe Zsoltival. Olyan jó volt, beszéltünk sok komoly és kevésbé komoly, sőt mondhatni elég vicces dolgokról. Olyan jól esik az ilyen a kicsi lelkemnek... :-) 



Holnap után... Nem hiszem el, hogy vége, annyi mindent tudnék még csinálni. De legalább elmondhatom magamról, hogy voltam Sopronba, Nagyberénybe, Siófokon, Isztambulba, Djfesten, Csárdapartiba nagyon sokszor a Füzesbe, a fürdőbe, Dávodon, Halfőzőkön, tűzijátékon, Pécsen, Pesten itthon is nagyon sokat és ami a legfontosabb végig Vele
Szerdán beállítottam a telefonomat fél 9-es ébresztésre. 11-ig aludtam 10 perces szundikkal. Dél körül Sárákkal és Anyával bementünk Bajára. Kilogikáztuk, hogy délben vannak a legkevesebben a könyvekért. Ez így is volt, egy csoporttársam volt előttünk, 5 perc alatt lebonyolítottuk a könyv témát. Nem volt túl jó érzés bent lenni az iskolában, de még mindig jobb volt mint tavaly a "nagy szakítás" után, mindegy is. Elmentünk az OTP bankba, feladtam a pénzt Zsolti ajándékára, majd elmentünk a kórházba, mert a húgomnak véget értek a valamilyen foglalkoztató óráit és megköszönte a doktornőnek. Még ezt lezavarták én a másik Sárával elmentem fagyizni. Elmentünk az írószerbe és megvettünk mindent ami kellhet és lehet olyat is ami nem. 4ezer forintból megúsztam részemről ezt az egészet. Utána ittunk egy limonádét és jöttünk haza. Este fent voltunk a netovábban, majd nálunk.
Csütörtökön úgy volt, hogy megyünk fürdeni a Dunára, kisbusszal. Egy kisebb kedvességnek induló bénázás után azonban lemerült az aksi és nem tudtunk elindítani. Ezért kimentünk a Füzesbe, ahol én nem sokáig voltam. Estére elment Zsoltiékhoz, megnéztük a Csúcshatás című filmet, majd eljöttünk hozzánk. Péntek reggel keltem 7 órakor, mert Noémivel mentem Bajára a 8:05 busszal. Elmentünk a Vasváriba, mivel a barátjának jiu jitsu övvizsgája volt és kellett fényképeznem. Majdnem a végére értünk oda, mert előbb kezdték mint amiről mi tudtunk de nem baj. Szívesen fényképezkedtek a fiúk, közbe jöttek a judosok is mivel edzésük volt. Így beszéltem pár szót még Martinnal is, majd Noémivel kisétáltunk a hűtőházig, mert le kellett adni a munkásbakancsát, a fél 11-es busszal pedig jöttünk haza. 


Délután anyáék mentek kozmetikushoz, kitaláltam, hogy elugrok velük én is, így még a szemöldököm is meg lett csinálva az esti buliig. Hazajöttem elkészültem majd 6 körül elmentem Zsoltiékhoz. Megjöttek szépen lassan a vendégek is , persze akkor amikor ő éppen fürdött. Megérkezett a meglepetés egy csüngőhasú kismalac, Maszat személyében. Leültünk vacsorázni, finom disznópörköltet, volt torta, süti, jó hangulat meg ami kell, amíg apáék meg nem érkeztek. Nem örültem nekik túlzottan, de végül is nem lett belőle baj. Benéztünk még a presszóba, bár nem tudom minek aztán eljöttünk hozzánk. Kimerült ebbe a napba, úgy hogy a beszélgetős estét elnapoltuk mára, de mivel beterveztük úgy sem lesz belőle semmi... :D De azért remélem! Délután Brigivel, Istvánnal lementünk Sárhátra, ahová végül is Anya is csatlakozott hozzánk. Megkértek minket, hogy gitározzunk a falunapon, mivel lemondták a fellépők. Tovább tartott összeállítani a hangtechnikát mint játszani, de így alakult, mi megtettük amit a világ elvárt tőlünk. Beszélgettünk, sörözgettünk majd fél 6 körül eljöttünk haza. Most vacsoráztam és várom, hogy megjöjjön a focista barátom és csináljunk valamit, elvégre ma van a szülinapja.
Boldog Születésnapot, Édes!
Szombaton senkinek nem volt kedve meccsre menni, egyedül pedig nem akartam - így nem voltunk meccsen. Bár Zsolti rúgott egy gólt, úgy hogy kár, de ilyen melegbe nincs kedve senkinek a tűző napon állni. Anyáék mondták, hogy meg akarják nézni a Sáráékat a piactéren mert gitároznak. (szeptembertől nekem is el kéne kezdenem megint, ha már végre véget ért a műkörmös korszakom) Mivel a műsor csúszásban volt, nekem pedig nem sok kedvem volt ahhoz az egészhez, levitettem magam a Nenivel a nyaralóba, ahol már javában áll a Deni féle szülinapi parti. Már mindenkinek jó kedve volt, csak a focisták hiányoztak. Leültünk enni, grillhús, krumpli mindez tárcsán megsütve, saláták, torták nagyon finom volt minden. Később megjöttek a focisták és neki állt mindenki szépen fogyasztani 1/1 -es wiskeykólákat fél literes pohárba. Majd Anyával és Nenivel bementünk Bajára megnézni a tűzijátékot. Az egész város be volt dugulva és pofátlanul közlekedett mindenki, de ez van ha megmozdul a város. 10 óra fele már megint a piactéren voltunk. Az est további részét nem részletezném. Mindenkinek nagyon jó kedve volt, táncoltunk, mulattunk és sok hülyeség született ismét. 3-kor hazasétálunk Zsoltival és Anyával. Aludtunk fél 8-ig majd Zsolti hazament és délig fel sem keltem.


A vasárnap egy nagy punnyadás volt. Csak ebédkor keltem ki az ágyból délután pedig eljött Zsolti és palacsinta tortát ettünk és limonádét ittunk miközben jött a ventilátorból a jó levegő és Én, a robot-ot néztünk. Este elmentünk sétálni mikor lehűlt a levegő, majd megnéztük az Ünneprontók ünnepe-t....
Hétfőn arra jutottunk a csajokkal, hogy muszáj menni fürdeni. A következő egy hétben pedig több mint valószínű, hogy ez lesz a program. Hőségriadó van. (Régebben is voltak ilyen melegek, csak akkor még nem ijesztegették ilyennel a népet, mert mindenkinek volt annyi esze, hogy nem ment ki 3tól előbb a napra) Sárával és Nikivel letekertünk a stégekhez, felfújtuk a matracokat és végre vízen voltunk. Később lejött Zsolti és Imi is és ők is követték a példánkat... Este elmentem Zsoltiékhoz lángost enni és még ő aludt a hűs szobába és rendbe raktam az iwiw profilom-at, még akkor ia ha nem használom már annyira. Később elmentünk biliárdozni, majd este csak döglöttünk. Fájt a torka, kapott meleg teát. (biztos jó volt ilyen melegbe) Ma pedig Noémivel kiegészülve ismét Szatyor Stéges Füzes Fürdés lesz!
 

Vasárnap a dédiért kijött a betegszállító. Először csak fájlalta a hasát majd belázasodott. Kiderült, hogy két daganat volt a gyomrába amiből az egyik kifakadt és ettől voltak ilyen szörnyű fájdalmai. A végbeléből is kiszedtek valamennyit, mert azzal is baj volt -szegény! Anyáék voltak bent ma nála és azt mondták ma már sokkal jobban van. Diát is haza engedték a kórházból és ő is jobban van. Nekem múlt csütörtök óta ilyen rosszulléteim voltak. Hányingerem lett, szédültem. A torkom is fájdogált, de azzal már nem foglalkozom, megszoktam, hogy mindig fáj. Most Zsolti és elkezdett de remélem ez csak jön - megy és egyikünknek sem lesz komolyabb baja. De akkor meg már inkább én legyek beteg, sokkal gyengébbnek érzem magam amikor ő a beteg.
Holnap kell menni a könyvekért, jövő héttől pedig iskola. Szörnyű, egyszerűen szörnyű!
Múlt szombat: halfőző. Reggel korábban keltem a jól megszokott 11-től. Pakoltunk, vasaltunk, jöttek a lányok hajat fonni és persze az elmaradhatatlan porszívózás is megvolt. Fél 12-kor már felöltöztem majd lassan lesétáltunk és egy hokedlin ülve vártam, hogy végre mi léphessünk fel és levetkőzhessem. Letáncoltunk, bár a Szilágysági érdekes volt, de ide épp megfelellt. Délután itt volt mindenki a kertünkben itt főztük a halászlevet, ittunk és beszélgettünk. Este lementünk körbenézni de nem volt nagyon lent semmi a sok részegen kívül. Az egyetlen szenzáció Ronny megérkezése volt a messzi Svájcból. Mivel elég lengén öltöztem meg amúgy sem volt kedvünk lent maradni, Zsoltival felsétáltunk és inkább itthon filmeztünk meg forró habos kádas fürdést tartottunk :-))
Vasárnap délután 3 körül lementünk Dávodra fürdeni, végre kettesben. Csúszdáztunk mint az ovisok, ültünk a meleg vízben mint a nyugdíjasok. Sokat beszélgettünk különböző dolgokról, amik még nagyon távolinak tűnnek, de neked mégis olyan közeli és megvalósítható. És tényleg úgy gondolom, hogy jó lenne ha ez életem csak egy kicsit is úgy alakulna, amiről ott akkor délután még poénként beszéltünk.


Hétfőn délután lementünk Dunafalvára fürdeni. 3 kocsinyi ember, egy kis hidegvíz, kenyérlepény és sok hülyeség. Jó volt, és mégis rossz. Arra a hétfő éjszakára nem akarok emlékezni, arra az összeveszésre a semmin. A műbalhéra, ami már nem is tudom, hogy hogyan alakult és hogy lett belőle ekkora kavalkád. Nagyon utálom az ilyet és remélem soha nem lesz már ilyen és ehhez hasonló. Balázs összeszedte a lelkivilágomat olyan hajnali 3 körül majd lefeküdtem mert másnap indulás Pécsre.

Délután anyával a fél 2-s komppal átmentünk Pécsre. Először az Árkádba vásárolni, mert a nyár végi akciók a legjobbak és mert amúgy is majdnem minden kicsi rám tavalyról. Ettünk-ittunk beszélgettünk sokat anyával még olyan dolgokról is amikről nem hittem hogy valaha is fogunk. Nekem ez ilyen könyvbe való, hogy a lány megbeszéli a szexuális élményeit az anyukájával és társai, de végülis jót elderültünk egymás hülyeségein. Nem tudom, hogy az ember ilyet szokott-e taglalni a blogján hogy " elmentem nőgyógyászhoz, és ezt meg ezt csinálta". Elvégre ez az én blogom és én vagyok a jogos tulaja és azt írok amit akarok de ettől az "élménytől" most mégis megfosztalak titeket... :P Későn végeztünk és Zsófit is haza kellett hozni, ezért körbe tudtunk csak jönni, 10 körül voltunk itthon. Este itt volt Zsolti és félve bújtam hozzá a tegnap estiek után, de megbeszéltnek tekintettük ezt az ügyet és előtört belőlem megint az az önzetlen szeretet ... :-)
Szerdán hajnalban indultunk Pestre Zsoltival és Nenivel. Nem mondhatom el az okot, de majd ha nyilvános lesz akkor képes élménybeszámolóval fogok szolgálni, ígérem! Délután elmentünk a Tropicáriumba és ha már fent járunk Pesten akkor körbenéztünk az üzletekbe is. Springfieldbe igen jó ruhák voltak és jó zene is szólt ezért ott tartottunk egy nagyon volumenű vásárlást. 6 óra körül már itthon is voltunk ezért még elmentünk egy Hszántó- Nbaracska meccsre, de kár volt.  Felmentünk a netovábba este enni, majd a presszóba 3 fiú társaságában megnéztük a Barca-Real meccset majd éjszaka még nálunk voltunk.


Csütörtökön kitaláltuk, hogy délután menjünk le a Füzesbe fürdeni mivel nagyon meleg van, de nincs kedvünk a Dunához. Sárával kitekertünk biciklivel majd később kijött Zsolti és Balázs is. Fetrengtünk a gumimatracokon és nagyon sok hülyeséget összehordtunk. Este szintén a netovábban voltunk majd elmentünk Zsoltiékhoz. Ott aludtam egy fél éjszakán keresztül. Azt leszámítva, hogy melegem volt nagyon jó érzés volt. Az éjszaka közepén félig nyitott szemmel hazatekerni pedig igencsak kellemetlennek mondható.
Tegnap, azaz péntek délután osztály-sugózást tartottunk. Eszternek 17. szülinapja volt és megleptük őt egy tortával aminek nagyon örült. Anyáék jöttek haza Kiskunhalasról, Diát látogatták a kórházban (Törökországból hazahozott valami betegséget, ami levette a lábáról és nagyon rosszul van, szegény!) Leszaladtunk a tescoba de mire kijöttünk szakadt az eső. Én még bikinibe voltam, letéptem magamról a strandruhát és bikinibe kiabáltam a tesco parkolóba, hogy : rohadj meg te köcsög eső, nyár van! Este a fiúk mentek be a pubba, mi pedig lementünk Falvára mert hőn szeretett Perzsi dj-nk lent zenélt. Először megijedtünk hogy mi lesz ebből, aztán végül is egy nagyon jó retró bulit tudhatunk magunkénak. Ma pedig falunap: focimeccs, nyaralóbuli aztán meg majd meglátjuk!

Mindenki azzal jön, hogy itt az augusztus ami azt jelenti hogy mindjárt iskola. Ez közel sincs így, ezért kihasználjuk az összes adandó alkalmat arra, hogy valami szórakoztatót cselekedjünk. Csütörtökön délután beállítottak hozzám a lányok Klaudia és Sára személyében és az esős időre való tekintettel letakaróztunk az ágyamba, beszélgettünk, főtt kukoricát ettünk és nem csináltunk semmit. Estére kész lett a halászlé azt is ettünk és dinnyét is. (Mármint, hogy a többiek mert én nem szeretem a zöldségeket, se a gyümölcsöket... ) Este eljött Zsolti néztünk valami filmet majd kitaláltuk, hogy menjünk le a Csárdába enni. Így is lett 10 percen belül már megint mind az öten együtt voltunk és lementünk.
Kiültünk a teraszra, jó idő volt, és röviden be is feleztünk egy pizzát ketten, többiek bolognait ettek. Péntek reggel mentem be Bajára Patrihoz aki már kint várt a buszmegállóba. Vettem reggelit, majd fotózkodós napunk első állomása az állomás lett. :D Kimentünk a vonatállomásra, és sikerült egy két jó képet készíteni. Majd elsétáltunk hozzájuk, ebédeltünk és a délután szintén a fotózással ment el. Este meghozták a gépemet is a szervízből. 27 ezer forint bánta, de végre itthon van a kezembe és kitünően üzemel, legalább is eddig. Este a fiúk "vissza a régi szép időkbe" -t játszottak, ezért bementek a pubba. Egyedül az zavart benne, hogy az eredeti tervbe ketten megyünk be, no de mindegy is, legalább ők jól érezték magukat. Este már a lefekvés határán voltam, amikor is Klaudia hívott, hogy házibuli van a Csabiéknál és azon nyomban menjek el. 11kor pizsamából felöltöztem és biciklivel eltekert a tett helyszínére. Beszélgettünk majd egy idő után betértünk a presszóba, ahol borzasztóan sok paraszt ember volt, így olyan 1 körül számomra véget is ért a buli.
(pénteki kép)
Szombat délután elmentem Zsoltiékhoz ebédelni meg élménybeszámolót hallgatni a tegnap estéről. Elugrottam a telefonomért, „régiúj", elvileg ma este már a kezembe is lesz - kikódoltatva. Annak örömére, hogy meghozták a gépemet gyorsan el is mentünk a Zsófival portfóliót készíteni a kicsiny falunk kukoricás tájába.
Elég jó képek sikerültek szerintem, el is fáradtam. Estére kitaláltuk, hogy menjünk be a Serranoba vacsizni. Felöltöztünk csinosba, felvettük a
magas sarkút és két tele kocsival (eleinte nem túl zökkenőmentesen, de ) megindultunk Bajár. Az étterembe közölték, hogy másfél órát kéne várni arra még elkészül a kaja. Egy pillanatnyi "elszörnyűlködés" után és a meggysör (ami majdnem 400 Ft volt... ) elfogyasztása után úgy döntöttünk:maradunk. Rendeltünk majd mondta a pincér, hogy kicsit becselezett valószínűleg hamarabb lesz vacsora. Nem telt el fél óra már ki is hozta a kajákat. Nikivel feleztünk egy Macho falatok tálat, és bőven jól laktam vele. Sáráéknak volt 50% kedvezményes kuponok, úgy hogy jól is laktunk és jól is jártunk anyagilag. Jó sok hülyeséget összehordtunk az est legnagyobb poénja Sárától származik: ne röhögjé' túl! Itthon még benéztünk a presszóba fél társaság elment, de később jöttek Csiki-nyaralóba lent ivó emberkék és megint jó lett a hangulat. Fél 2 körül haza felé vettük az irányt.
 
(szombati kép)
Vasárnap délután egy kis veszekedés után ismét Baján kötöttünk ki: gokartpálya. Én nem mentem de a többiek igen. Még nézni is nagy élmény
volt, nem hogy vezetni. Én kicsit drágálom az 1500 Ft-ot 8 perc körözésért, de azt mondták megéri. És ebbe a nagy "megérésbe" mentek még
egy menetet. Gokart után átnéztünk a tescoba, vettem egy világos rózsaszín lépőt, de csak mert 1375 Ft volt. Este itt volt Zsolti és
Gyűrűk Urát néztünk majd a Ray-t amit én elaludtam, de elvileg jó film....
(vasárnapi kép)
Hétfőn délután úgy volt, hogy megyünk fürdeni, csak mire ideért már nem volt kedve. Kihagytam egy osztályfürdést a Sugón, de nem baj. :-)
Megbeszéltük a dolgainkat, néha tényleg nem tudom, hogy mi üt belém, de néha rám törnek ilyen dolgok. Túl vagyunk rajta az a lényeg, meg az , hogy mindennéljobban....
Este még benéztünk a presszóba, fiúk bent pókeroztak majd biliárdozás után eljöttem haza és Balázzsal beszélgettünk éjszaka különféle
hülyeségekről. Reggel mama keltet mert paradicsom főzés lesz, és meg kellett pucolni a paradicsomot meg üveget mosni és ehhez hasonló
"csúcsszuper dolgok". Remélem ma este itthon lesz a telefonom, szombaton pedig halfőző!
A legutóbbi blogbejegyzés óta megoldódtak a vaku problémáim. Egy Canon Speedlite 270 Ex -t tudhatok a magaménak, igaz, hogy ráment az összes spórolt pénzem, de a szükség nagy úr. (Tudom, hogy az embereknek alapjáraton nem feltétlen egy külső vakura van szükségük...) Eltelt egy újabb csodálatos Bajai Halfőző Fesztivál (mert mára már ez is fesztivál régen még jó volt az népünnepélynek is). Csütörtökön egész nap bent voltunk mivel táncoltunk és az amúgy is egy folklorisztikus hangulatú nap volt ami igen jóra sikerült. Megvártuk még a Cimbaliband-et ami szintén szuper volt és olyan éjfél körül itthon is voltunk. Pénteken egész nap mindenki Djfest lázban égett. Fél 6ra értünk haza reggel a lábaim fájtak és mindenünk tiszta por volt. Reggeliztünk a pizzát a Kossuthba és gyönyörű napsütéses reggelbe hazaértünk. Másnap be akartunk nézni kicsit a tűzijátékra, de nekem időközbe szóltak, hogy én lennék a snassz partifotósa, szóval a szombat éjszakát is végig Djfesteztünk. Volt sok részeg valamint drogos idióta, hot-dog, bombariadó de összegészében az az éjszakai is nagyon jó volt. Valamivel korábban már negyed 6-ra itthon voltunk! :-) Vasárnap csak este voltunk bent mivel én voltam a Tankcsapda fotósa, és a snasszé is egyben. Felejthetetlen élmény volt a Tankcsapda még így is, hogy nem ráztam a hajam és ugráltam jó rocker módra. Éjfél körül jöttünk haza Zsoltival. Fél éjszaka képeket szerkesztettem mivel le kellett őket adni és másnap indulás volt, fél éjszakát pedig Zsoltival ... :-))
Másnap reggel kelés, pakolás és indulás. Vár Isztambul. Szülők, szerelmek, barátok mindenki kint volt, több-kevesebb örömmel de elhagytuk kicsiny falunkat, úgy 9 óra magasságában. Az út szörnyű volt nem volt klíma és nyitható oldal ablak a buszon ami azt jelenti, hogy nappal olyan 40 fok körül mozgott a levegő, éjszaka meg majd megfagytunk. Sivatagi körülmények. Egy idő után már fájt mindened, nem tudtam hogy ülj/feküdj csak kínlodtál. Rengeteg benzinkúton megálltunk pisilni, kávézni, inni de az első nagyobb megálló Rodostó volt. Kicsit mindenki magához térhetett, megnéztük a Rákócziházat és sok minden mást, majd megindultunk végérvényesen Isztambulba. 26 óra alatt, de odaértünk végre. 15 milliós városnak mondják, de nappal úgy kb. 30 millióanak tartozkodnak a városban. Egy taxit kértünk meg arra, hogy vezessen a koleszhoz, mert egyedül nem találtunk volna oda. Utaztunk még másfél órát bent Isztambulba és már ott is voltunk. Egy katonai lány kollégiumba voltunk elszállásolva, aranyos szöges és pengés kerítéssel körbevéve :-) A kolesz csapnivaló volt, úgy mint a kaja és a szervezés, de azért próbáltuk magunkat jól érezni és mindenből kihozni a legjobbat. Sok sírás, veszekedés és annál is több buszon ülés, de láttunk sok szép helyet, érdekes embereket és még több putrit és szörnyűséget. Mivel Törökországban is terrortámadás volt ezért lefújták a Fesztivál és a tervezett 8 nap helyet csak avagy "csak" 7 napot maradtunk majd elindultunk haza.
Kint törökbe nagyon meleg, fülledt idő volt, de haza értünk és rögtön elromlott az idő. Nem tudtunk menni se fürdeni, sőt úgy nagyjából sehova. Mindenki álmos volt (de főleg én, ennyit életembe nem aludtam még). Tegnap előtt megjártuk Nagyberényt és Siófokot. Voltunk rokonlátogatóba (nem az én rokonaimnál, hanem Zsolti részéről), de nagyon jól éreztem magam. Az időre való tekintettel nem tudtunk a Balatonba fürdeni, az egyetlen fürdőbe pedig kilométeres sor állt így inkább sétáltunk és elröhögcséltünk. Voltunk az ország egyik legdrágább Mekijébe és mivel nehogy már megmaradjon a fürdő belépő ára alapon elmentünk a NewYorkerbe és elköltöttük a maradékot. Voltunk még egy rokoncsaládnál ahol megismerkedtem két tündéri gyerekkel (akiket elvileg csak egy napig bírja elviselni az ember). Sára, Klaudia és a mamájuk fent maradtunk mi pedig hazajöttünk ketten.

Tegnap megvolt a Csárda Summer Party névre keresztelt szuper buli Dávodon. Elég ramatyul indult, mert itthon még nem voltam túl jól. De amikor leértünk és mindenki nagyon örült mindenkinek és összegyűltek a nem igazán mondható józan állapotú emberek akkor már jól érezte magát mindenki. Fél 5 körül értem haza, ma pedig Forma 1 van, úgy hogy senki nem elérhető.
Sötétebb lett a hajam színe, ami egyelőre még nagyon tetszik nekem, az már kevésbé, hogy kerek egy hónap múlva újból megkezdődik az iskola. Bár addig még sok minden van hátra. Még egy halfőző, falunap, szülinap és be van tervezve egy "ott alvós fürdés" Zsoltival is remélem össze fog jönni, azt várom a legjobban! ... :$





Május összegészében csak a fellépésekről szólt és az év végi hajtásról. Mind a kettő nagyon hosszú és fárasztó volt, jó rajta túl lenni. Június elején voltunk osztálykirándulni ami nagyon jóra sikerült. Meglepően kultúráltak és illedelmesek voltunk, nem volt velünk semmi baj, egy ablak bánta , de ez meg már belefér a mai fiatalságba. Legfontosabb információ: nyár van, azaz véget ért az iskola. 4,61 -es év végi átlaggal zárom a 10. évfolyamot, lehetett volna jobb is, rosszabb is. Túl vagyunk a gálaműsoron is ami szintén nagyon jól sikerült, még jobban is mint amire számítottunk. Bár a műsor utáni programhoz való hozzáállással akadtam gondok, de már mindegy is. Betti és Kitti is itt voltak nálam 3 napig. Szegények akarva-akaratlanul de bele lettek rángatva a néptáncosok fárasztó életébe, de szerintem valahol mélyen még élvezték is.
Furcsa, hogy nem csörög a telefonom 6 óra körül az ébresztőm szörnyű hangjával és nem kell a délutáni alvás helyett három oldalas matekleckéket írni. Mégis nagyon más ez most nekem mint a tavalyi. Más a társaság más a légkör, más a korosztály? Egy másik nyár, másik társaság, másik szerelem. Állok elébe, jöjjön aminek jönnie kell! Alig kezdődött el máris túl vagyunk két teraszos, szülinapi bulin és félve de ki merem jelenteni, hogy túl vagyok az első alkoholos rosszullétemen is....
Túl vagyunk Sopron gyönyörű városának megtekintésén és a diplomaosztón. Fura egy olyan helyet látni, amiről eddig annyi képed volt, amit csak a fejedben raktál össze a sok hallott információból és most ott lehettem amiről már tényleg annyi, de annyi mindent hallottam. NYME - az iwiw-es kép az első emlékem róla és most ott ültem főépület előtti padon. Emlékszem amikor itthon néztem az ágyamban a - Két pasi meg egy kicsit- és hívott Zsolti, hogy most megy misére, és most pedig ott lehettem a templom előtt ahova ment. Kicsit olyan álomszerű volt, de lehet hogy csak én ragozom túl, lényeg a lényegében: kib*szott messze van! Nagyon jól éreztem magam velük, vele! :-)


Ma pedig egy olyan hír, ami tényleg sok dolgot megforgatott a fejemben. Elvileg nem lesz semmi következménye, de mégis rossz bele gondolni. Fene ebbe a pénztől, politikától függő rossz és igazságtalan világba! ....
Partifotózás. Már voltam egyszer-kétszer ilyen kis alkalmi "munkákon" , de most úgy tűnik, hogy össze jönne egy állás a snassznál, de ahhoz első sorban és mindenek előtt be kell szerezek egy külső vakut. Leginkább most ez a kérdés foglalkoztat. Elkezdődtek a fesztiválok, idén még Efottra sem megyek, pedig az előző két évben nagyon jó volt. Pénteken Siska Finuccsi, ami nem igazán az én világom, bár nem áll túl messze a rock 'n' rolltól... haha . Szombaton kéne menni fényképezni, de ez már megint vaku kérdés. Jövő héten bajai halfőző, utána való héten pedig irány Törökország: vár Isztambul!